Gyöngyösi kódex

Az elkészítés helye
Az elkészítés ideje	16. század eleje
A nyelvemlék anyaga	papír
Levélszám	36 levél
Méret	188×136 mm
Őrzőhely	MTA Könyvtárának Kézirattára, Budapest (Magyarország)
Jelzet	K 39
Egyéb	– bastarda és kurzív írás – világosbarna bőrkötés, a 19. század második feléből –
Digitalizált változat
Digitalizálás helye, ideje

Leírás

A Gyöngyösi kódex egykori őrzőhelyéről kapta a nevét: 1836-ban a gyöngyösi ferences rendház könyvtárában találták meg egy olyan kolligátum részeként, amely négy latin nyelvű ősnyomtatványt, egy magyarul és latinul írt kódexet és két önálló levelet tartalmazott. A Gyöngyösi kódex mai formájában a kolligátum elejére kötött két levél és a kolligátum utolsó tagjaként álló kódex összeillesztéséből jött létre. (A könyvkötő tévedésből egy harmadik levelet is előre kötött a kódex belsejéből.) A különálló két levélen őrződött meg a magyar nyelvű Mátyás-ének (Néhai való jó Mátyás király…), valamint a Szent László-ének (Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király…) latin szövege, néhány magyar nyelvű szakaszával együtt. A kódex törzsszövegének magyar nyelvű részei elsősorban imádságokat tartalmaznak – köztük a korban igen népszerű Szent Brigitta-imafüzért –, továbbá gyónási tükröt és két hitvallást. Latinul többek között imádságokat, tanításokat, himnuszokat (kottával), grammatikai bejegyzéseket, regulát írtak az előzéklapokra ill. a törzsszövegbe, és valaki egy álomfejtést és egy sorsvetést is megörökített az egyházi és világi szövegeket szokatlan módon váltogató kódexben.
A kódex imádságai közül a legtöbb szövegpárhuzama a Brigitta-imáknak van; az egymással különböző rokonsági fokban álló szövegváltozatok további hét kódexben maradtak fenn (Czech-, Gömöry-, Kriza-, Lázár-, Pozsonyi, Thewrewk-, Winkler-kódex), latin eredetijük változatai az Antidotarius animae és a Hortulus animae című középkori latin imádságoskönyvekben találhatók. A többi ima legtöbbjének szintén ismerjük szorosabb vagy lazább párhuzamait a korszak imádságokat (is) tartalmazó kódexeiből (Gömöry-, Lázár-, Lobkowicz-, Nádor-, Peer-, Pozsonyi, Thewrewk-kódex), a két hitvallás pedig az Érsekújvári kódex egy-egy helyével tart rokonságot.
A kódex használatának (és lappangásának) több mint háromszáz évéről csak feltételezéseink lehetnek. Eredete – mind rendhez tartozása, mind keletkezési helye – ismeretlen (az idevonatkozó feltételezések nem elég meggyőzők).
A kézirat magyar nyelvű részein öt scriptor dolgozott. (A latin nyelvű szövegeket is tekintetbe véve azonban nyolc kezet kell számon tartani.) A harmadik scriptor – aki esetleg a 44. lapon megnevezett Pál bíró – nemcsak másol, hanem a szöveg egy részét fordítja is (szövegjavításai utalnak erre). Tevékenysége más tekintetben is túlmutat az egyszerű másolóén: sűrűn széljegyzetel a kolligátum latin nyomtatványainak némelyikébe, és a kódexbe is számos latin nyelvű szöveget ír be. Feltételezhető, hogy Pál bíró a saját maga számára gyűjtötte egybe a különböző műfajú és témájú szövegeket (miután befejezte a második kéz által bemásolt, de két lap híján csonkán maradt Brigitta-imákat, amelyek elajánlása még világosan női kódexhasználókhoz szól).
Mind az öt kéz hangjelölése mellékjel nélküli, egymáshoz igen közel álló változat, régies, a 13–14. századi kancelláriai írásmódra jellemző és attól eltérő vonásokkal.

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA