Érsekújvári kódex

Az elkészítés helye Nyulak szigete, Domonkos-rendi apácák kolostora Érsekújvári kódex, f. 271 v, p 544
Az elkészítés ideje 1529–1531
A nyelvemlék anyaga papír
Levélszám 291 levél
Méret 294×213 mm
Őrzőhely MTA Könyvtárának Kézirattára, Budapest (Magyarország)
Jelzet K 45
Egyéb – félkurzív bastarda és cursiva currens írás – a 19. században restaurálták – vaknyomásos fekete bőrkötés maradványai –
Digitalizált változat
Digitalizálás helye, ideje


Leírás

Az Érsekújvári kódex a Nyulak szigetén a domonkos rendi apácák kolostorában készült igen későn, 1529 és 1531 között. Feltehetően közösségi felolvasásra szánták, melynek szerepe a 15. század végi rendi reformok után nagymértékben megnőtt. Erre a használati célra mutat a kódex első lapjának egyik címsora is: Kezdetnek evangeliomok kik bejtben naponkéd olvastatnak. A kódexen öt scriptor dolgozott, név szerint a Thewrewk-kódexbe is másoló Sövényházi Mártát ismerjük közülük, aki a 310. oldalon megnevezi magát: Ez írásnak vége vagyon úr fiú sziletetnek utána ezerötszázharminc esztendőben vízkereszt oktáváján Sevényházi soror Márta keze miatt. Az ő keze munkáját dicséri a kódex közel háromnegyede.
Tartalmát tekintve igen sokszínű az Érsekújvári kódex: 32 tételt – evangéliumi perikópákat, passiót, prédikációkat, elmélkedéseket, legendákat, példákat – tartalmaz. A passiótörténethez kapcsolódóan 12 kép díszítette a lapokat (ebből kettő az elveszett 97–98. oldalakon volt), egy-egy kép Krisztus feltámadását és az Utolsó ítéletet ábrázolja, továbbá négy Krisztus szent arcát ábrázoló kép iniciálékat díszít. A későgótikus stílusjegyeket viselő képek színezett tollrajztechnikával készültek. (Ld. WEHLI Tünde tanulmányát a „Látjátok feleim...”. Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban.)
A kódex legismertebb és legjelentősebb szövegegysége Alexandriai Szent Katalin 4074 soros verses legendája. A szent legendája más, prózai változatban, a Debreceni és az Érdy-kódexben is megtalálható, ezek forrása Temesvári Pelbárt Pomerium de Sanctisa. Az Érsekújvári kódexbeli változat verses formájával és terjedelmével emelkedik ki közülük, ennek ismeretlen a forrása, szerzője valószínűleg Temesvári Pelbárttal közös forrásból dolgozott.
Nyelvemlékeink között a Liber de modo bene vivendi legterjedelmesebb fordítását találjuk benne. A 19. század közepéig Clairvaux-i Szent Bernátnak tulajdonított mű rövidebb részletei a Winkler- és a Guary-kódexben is megtalálhatók. Egyes részletek a domonkos Winkler-kódexbeli szöveggel nagyfokú, szó szerinti egyezést mutatnak. Érdekes azonban a karthauzi eredetű, pipa alakú kérdőjel használata ebben a szövegegységben – kódexeink közül az Érdy- és a Jordánszky-kódexben fordul még elő. Az Érsekújvári kódexben a mű 73 fejezetéből 34 szerepel, az eredetitől eltérő sorrendben. A részeket magyarországi kolostorok misztikában járatlanabb olvasóit szem előtt tartva rendezték át, azaz a misztikus út kezdetén járóknak szólókkal kezdődik a soruk (gyónás, áldozás), s az előrébb járóknak szólók következnek később (pl. a szentek példája, lelki szüzesség). A fentieken kívül egy-egy szakasz szövege a klarissza Nagyszombati, Kazinczy- és Nádor-kódexszel egyezik.
A kódex lapjai nem azonos mértékben áztak meg, rongálódtak el, feltételezhető, hogy egy ideig bekötetlenül vagy nem egy kötetbe kötve voltak. Egy levél, mely valószínűleg kiszakadt, már a 17. századra hátrébb került a kódexben, ezt az olvasók a lapszélre írt Fordécs két levelet és It keszd el felirattal jelezték. Kihullott az Orsolya-legenda is, ez ma a kódex végére kötve található. 17. századi pótlás továbbá a 35. levél (szöveggel együtt) és 19. századi a 7. levél, melynek eredetije akkor még megvolt, a lap rektójára átmásolták a szöveget. Hiányzik a 97–98. pagina, ezek Szalay László másolatának készültekor még megvoltak.
Az apácák valószínűleg magukkal vitték a kódexet 1540-ben, amikor végleg elmenekültek a szigeti kolostorból. 1652-ben Nagyszombatban volt, ekkor jegyezték bele Anna Franciska nagyszombati apátnő halálát. 1782-ben, a klarissza rend feloszlatásakor kerülhetett az érsekújvári ferencesek könyvtárába, itt fedezte fel 1833-ban Czech János. 1835–36-ban Szalay László készített a kódexről másolatot, melynek igazi jelentőségét az adja, hogy a 97–98. paginákon kívül a kódex lapszéleiről az újrakötéskor levágott részleteket is megőrizte az utókornak. 1851-ben ajándékozta Golessényi Pantaleo ferences rendfőnök a nyelvemléket Reguly Antal közbenjárására az Akadémiának. A provinciális az ajándékozásért cserébe kérte, hogy a kódex Érsekújvári kódexnek neveztessék.

Lásd WEHLI Tünde Az Érsekújvári kódex illusztrációi. Könyvfestés a margitszigeti dominikánák kolostorában 1530 körül című tanulmányát a „Látjátok feleim...”. Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban.)

Darvas Anikó

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA