Jordánszky-kódex

Az elkészítés helye Jordánszky-kódex , f. 135v. Szent János evangéliumának kezdete
Az elkészítés ideje 1516, 1519
A nyelvemlék anyaga papír
Levélszám 194 levél
Méret 285×215 mm
Őrzőhely Főszékesegyházi Könyvtár, Esztergom (Magyarország)
Jelzet MSS II.1
Egyéb – bastarda írás – díszített lövöldi vaknyomásos barna bőrkötés – csak a háttábla eredeti, restaurált –
Digitalizált változat A Jordánszky-kódex töredéke
Digitalizálás helye, ideje

Országos Széchényi Könyvtár



Leírás

A legteljesebb középkori magyar bibliafordítást tartalmazó kódex 1516-ból és 1519-ből való. A másoló az Újszövetséggel kezdte meg a munkát különálló, bekötetlen íveken, ezután beszámozta a kódexet. Emellett a munkamenet mellett szól az is, hogy Máté evangéliumának első hét levelén sokkal több dísz és cifrázat található, mint egyebütt. Hosszabb idő után kezdett bele a scriptor az Ószövetség lemásolásába. A Bírák könyvével záruló 88 levélnyi újabb kéziratrészt szintén foliálta. Ezután került sor a két manuscriptum egyesítésére és a bibliai prológusok lemásolására. Az evangéliumok prológusa, valamint Máté evangéliumának bevezetője ekként került az ószövetségi rész utolsó levelére, ehhez számozták hozzá. Az egész műhöz tartozó előszavakat már nem számozhatták be, ezért azokat foliálatlanul csatolták a kódex elejéhez. A Jordánszky-kódex tehát két különböző időpontban lemásolt kézirat egyberendezése által jött létre.
Semmi biztosat nem lehet tudni arról, hogy hol és kiknek a megrendelésére készítették a kódexet. Nyelvjárástörténeti érvek alapján a Dráva-vidékre szokás lokalizálni a fordítás szövegét, ám a tüzetesebb vizsgálat arra mutat, hogy különböző korú és eredetű részek egybedolgozása által keletkezett, az Újtestamentum mindenképp régebbi. A fordító és a másoló nem lehet egyazon személy. A könyv budaszentlőrinci eredeztetése mindenképpen téves. Ez a feltevés abból a régi, hibás elképzelésből származott, hogy a bibliafordítás úgymond kapcsolatban állhatott Báthory László hírből ismert bibliájával, mely a Corvinának is részét képezte. Ez már azért sem lehetséges, mert az úgynevezett Báthory-biblia köztudomásúan kommentár volt és nem fordítás. A margitszigeti domonkos eredet mellett szól, hogy a kódexet feltehetően apácák olvasmányául szánták, a késői apáca-használatra utal egy 17. századi kéztől való bejegyzés: barbara. Azt is kimutatták, hogy a Jordánszky-kódex összefüggésben áll a feltétlenül margitszigeti származású Érsekújvári kódexszel. Ám tekintetbe kell venni azt is, hogy a megrendelők nemcsak apácák, hanem laikus szerzetesek is lehettek. A karthauzi eredet mellett szól, hogy a kódex kötésének épen maradt hátsó része lövöldi. Az iniciálék egy része szinte bizonyosan Lövöldön készült, a Karthauzi Névtelen munkáját tartalmazó Érdy-kódex iniciáléival azonos műhelyben.
A kódex végig azonos kéz munkája, tőle származik a fejezetbeosztás, a foliálás és a rubrikálás is. A scriptor cifrázatain kívül háromféle díszítmény található a könyvben: különböző kvalitású egyszerűbb iniciálék, és gazdagabb, reneszánsz stílusban készült tollrajzok.
A kódexben az Ószövetség első hét könyve, valamint a szinte teljes Újszövetség olvasható, tehát részleges bibliafordítás. Érdekes, és mindmáig megoldatlan az újtestamentumi rész felépítésének kérdése. A fordítás Szent Pál levelei közül csak a (vitatott hitelű, és Pál teológiájától eltérő) Zsidókhoz írt levelet tartalmazza, besorolva azt a katolikus levelek közé. Az apostol tizenhárom levelét elhagyja, noha a korban ezeknek is létezett magyar fordításuk: az episztolák részletei szentleckék formájában általános liturgikus használatban voltak mint az egyházi év perikóparendjének megfelelő darabjai. Lehetséges, hogy a megrendelőknek külön kódexben már rendelkezésükre álltak Pál levelei, ezért nem volt szükség a lemásolásukra. Ha így történt, akkor is megmagyarázhatatlan a Zsidókhoz írt levél fölvétele, és átsorolása egy olyan szövegkorpuszba, ahová az semmiféle hagyomány szerint sem illik. Hasonlóképpen tisztázatlan még a bibliafordítás igazi célja, funkciója, használatának módja. Az sem világos, hogy milyen latin eredetiből dolgoztak a fordítók (ez ugyanis nem feltétlenül egyezik meg a Vulgata szövegével), és az előszavak provenienciája sem ismeretes.
A Jordánszky-kódex a nagyszombati klarisszák kolostorának feloszlatása után, 1782-ben került Fába Mátyásnak, az esztergomi káptalan jegyzőjének tulajdonába. 1820-ban tőle kapta meg Jordánszky Elek esztergomi kanonok, akinek nevét a kézirat máig viseli. A kódex eleje ekkor már csonka volt, az első kötéstáblával együtt mintegy harminc levele elkallódott. Ebből a levált részből szerezte meg Jankovich Miklós azt a levélpárt, amely ma a nevét viseli (Jankovich-töredék), és amelyet ma is külön – az Országos Széchényi Könyvtárban – őriznek. 1880-ban került elő a Csemez József birtokában lévő további 23 levél, az ún. Csemez-töredék. Ezzel a kódex csaknem teljességében ismertté vált. A Csemez-töredéket Simor János hercegprímás ugyanekkor megvásárolta, és a kódexhez köttette. Ekkor került sor a kódex restaurálására is, melynek során az első levélpár megfordult.

Ács Pál

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA