NYELVEMLÉKEK IHLETTE IRODALMI MŰVEK, KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKOTÁSOK,
MEGZENÉSÍTÉSEK, ZENEMŰVEK ÉS EGYÉB ÉRDEKESSÉGEK Az oldalt folyamatosan gyarapítjuk...
A HALOTTI BESZÉD ÉS KÖNYÖRGÉS JÁKI SÁNDOR TEODÓZ OSB. ELŐADÁSÁBAN A középkori liturgikus dallamra énekelt változat elhangzott a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek című kiállítás megnyitóján is az Országos Széchényi Könyvtárban 2009. október 29-én.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: HALOTTI BESZÉD (részlet) Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. A teljes szöveg a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható. A vers hangfelvételeiből:
Előadja: Latinovits Zoltán (A Hungaroton felvétele, a Varietas delectat 4. című CD részlete)Előadja: Mensáros László (A Hungaroton felvétele, a Varietas delectat 4. című CD részlete)
MÁRAI SÁNDOR: HALOTTI BESZÉD (részlet) Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ... Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt. A vers hangfelvételeiből:
Előadja: a szerző (A Hungaroton felvétele,a Varietas delectat 4. című CD részlete)Előadja: Bánffy György (A Hungaroton felvétele, a MÁRAI-MOZAIK című CD részlete)
REMÉNYIK SÁNDOR: HALOTTI BESZÉD A HULLÓ LEVELEKNEK (részlet) Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? Bizony bíbor és bronz és arany És örökkévaló szent szépség vagyunk. Ahogy halódunk, hullunk nesztelen: Bizony, e világ dőre, esztelen Pompájánál nagyobb pompa vagyunk. Nem történhetik velünk semmi sem, Mi megronthatná szép, igaz-magunk A teljes szöveg a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható. A vers hangfelvételeiből:
Előadja: Szélyes Imre (Az Országos Széchényi Könyvtár felvétele)
BELLA ISTVÁN: TESTAMENTOM (részlet) Vén-cigány Mihálynak [...] Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, ne legyen világ korma, se lucska a létnek, mit az idő a világ méhéből kikapar, soha ne zengjen más-ajkon szerzetesének, a föld fölött, mely ápol s eltakar: Látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk, isa pur és homu vogymuk. A teljes szöveg a Digitális Irodalmi Akadémiában olvasható.
VERESS MIKLÓS: ÚJ OLVASAT (részlet) (Az 1929-es Ómagyar olvasókönyvre) Latiatuc feleym zumtuchel hogy még nem vogimuc pur és chomuv csak féljük hogy egy századvégi reggel bizony leszünk csak por és hamu ha pirkadat leszen az éjszaka és nem láthatjuk mert kiég szemünk: égő csipkebokrába mint valaha annak az istennek sose nézhetünk Mivégre terumteve miü isemucut és mivégre minket – mondjátok feleim az a négy lovas is mivégre üget az évmilliárdok üres terein hisz nélkülünk nem volt és nincs halál és nem is lehet öröklét sosem csak a szenvedés ahogy egy bolygó rúgkapál lézersugárnyi krisztustövisen In: Szép versek 1985. Összeállította a Magvető szerkesztősége. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1986.
KISS JUDIT ÁGNES: HALOTTI BESZÉD ÉS KÖNYÖRGÉS AZ ELVETETTEKÉRT Látjátok, feleim... hogy láthatnátok, mikor még nincs egy centi sem, nem szólhat érte Requiem, nem volt erénye, bűne sem, nem volt leány és nem fiú, emberke volt csak: embrió. Idő se volt, hogy rossz vagy jó legyen, s nem volt az élete több, mint néhány nap a mélyben vergődni gyűlölt-névtelen, vakon a vak anyaméhben. Látjátok, feleim mikroszkópotokkal? Látjátok, feleim képernyőiteken? Látjátok, feleim szeme(tese)tekkel, ki csak kórházi hulladék, kit saját anyja sem kímélt? Ki mondat érte szentmisét vagy legalább egy fél imát? Bölcsője fehér fémvödör, koporsója üres gödör, s halált is csak némán kiált. Ne mondjátok, hogy mennybe szállt! Lehetett, már nem lesz sosem Mozart, da Vinci, Bach, Gauguin. Sárból vétettünk, por leszünk, és hamu, mégis van idő a kettő közt, miből kinő, mint gyomnövény, az életünk, csak neki nincs egy perce sem arra, hogy legyen, ittlegyen. Látjátok, feleim... hogy láthatnátok, mikor akkorka még csak, mint egy rizsszem, és sose lesz nagyobb... (- Ó, szánj meg, Isten!) Az elvetetett magzatok és az elvetett asszonyok sikoltását ki írja le, ha meg sem lehet hallani, ha átkaikat sincs kire eltorzult szájjal mondani, ki emeli fel őket, hogyha mint a hó, omlik fejükre az iszony? Kyrie eleison. Christe eleison.
DURKÓ ZSOLT: HALOTTI BESZÉD (1962–1972) oratórium
SZATHMÁRY ZSIGMOND: HALOTTI BESZÉD (1939) kantáta XII. századi magyar szövegekre, vegyeskarra, szoprán-és baritonszólóra
VALÉK SIRALM TUDATLAN... – TÖRÖK ERZSÉBET ÉNEKEL, KÍSÉR MOSÓCZY MIKLÓS (A HUNGAROTON FELVÉTELE, A BOLDOGASSZONY ANYÁNK CÍMŰ CD RÉSZLETE)
ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM – RÉSZLET VEDRES CSABA CSENDZENÉK (Periferic Records 2009) CÍMŰ LEMEZÉRŐL. ÉNEKEL: GYERMÁN JÚLIAVILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA (13. századi planctus dallamára) – LOVÁSZ IRÉN ÉNEKEL, AZ ÉGI HANG CÍMŰ CD (SZERZŐI KIADÁS, 2006 ) RÉSZLETE
WEÖRES SÁNDOR: MÁRIA SIRALMA [Hetedik szimfónia – Mária mennybemenetele. Édesanyám emlékének – Az idézett szöveg a mű egyik tétele] (részlet)
Nem tudtam a búról, most a bú megölel, halványsággal belehel.
Jaj nekem, én fiam, égi virágszál, igen elváltoztál, messzire távoztál. Iszonyú vasszegek törik a csontodat, facsarják izmodat, jaj én fiam, én fiam, feketülő vérrel csombókos a hajad. A teljes szöveg a Digitális Nyugatban olvasható.
ÁPRILY LAJOS: ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM Átírás (részlet)
Voltam sírás-tudatlan
s most sírva szenvedek.
Epesztő fájdalomtól
testem, lelkem beteg.
Fiam volt szép világom,
sugaras, mint a nap,
s én édes örömemtől
zsidók megfosztanak.
Én édes fejedelmem,
egyetlen magzatom,
tekints síró anyádra
és könnyebbítsd bajom.
Szemem csak könnyel árad,
szívem csak búval él.
Hullt véred harmatától
a lelkem elalél.
Ó, virágok virága,
fényességes világ,
kínok-gyötörte tested
vasszeggel verik át.
RÓNAY GYÖRGY: MÁRIASIRALOM (részlet)
Szelíd voltam, mint a galamb,
és okos voltam, mint a kígyó;
mégis elhagyott boldogító
irgalmad engem, Uram Isten.
Nem tudtam, mi a siralom,
s most siralom tudója lettem.
Gyászba borult az ég felettem,
s csak a könnyeim záporoznak.
A teljes szöveg Rónay György Szérű. Összegyűjtött versek (Bp., Szépirodalmi, 1981, 24–25. o.) című kötetében olvasható.
FERENCZES ISTVÁN: DIDERGÉS (részlet)
valék siralmas didergős
fogat csitorgatós tudattalan
szégyenletes angyalokval egyenlő
es állatokval egyenlő
es bual megasszok holálval sepedek
LACKFI JÁNOS: NYELV HÍJÁN VALÓ SIRALOM (részlet) (Ómagyar Mária-siralom) Részlet a VARIÁCIÓK ANYANYELVRE – SZÁZADOK HANGJÁN című ciklusból, amely 2009-ben, a Magyar Nyelv Évében megosztott első díjat nyert az Oktatási és Kulturális Minisztérium valamint az Anyanyelvápolók Szövetsége közös anyanyelvi pályázatán.
Volék nyelvem tudotlon,
szótalan, születlen,
méh-mélyi tengerben.
Sustorgás, sistergés
vérben, végtelenben
alattam, felettem.
Add ingemül igédet,
ínyem ingyen igézzed,
bészegett szám tekintsed,
szavam szirmát kigyújtsad!
Volék varas vénség,
ezeréves csöppség,
hang-harapni fogatlan,
számon szó foganatlan.
Világ-árva lárva,
villámlásnyi lámpa
nyelvem hegyén ízlelek
szószedetet, vos szeget. [...]
A teljes szöveg Lackfi János Szóvihar. Összegyűjtött versek, 1988–2003 (Budapest, Helikon, 2016.) című kötetében olvasható.
GÁRDONYI GÉZA: ISTEN RABJAI (MEK)
KODOLÁNYI JÁNOS: BOLDOG MARGIT (MEK)
KRÚDY GYULA: SZENT MARGIT (MEK)