Szent László-ének

Az elkészítés helye
Az elkészítés ideje
A nyelvemlék anyaga
Levélszám	Peer-kódex, p. 308–324; Gyöngyösi kódex, f. 1r–v
Méret
Őrzőhely	Peer-kódex: Országos Széchényi Könyvtár, Budapest (Magyarország); Gyöngyösi kódex: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára, Budapest (Magyarország)
Jelzet	Peer-kódex: MNy 12; Gyöngyösi kódex: K 39
Egyéb
Digitalizált változat
Digitalizálás helye, ideje

Leírás

A 15–16. században nagyon népszerű – s reformkori fölfedeztetése óta újra nagy becsben tartott – ének az első eredeti magyar vers, a magyar világi líra első emléke. A Peer-kódexben terjedelme 15 latin-magyar versszakpár, egyenként 2×4 sorral; a Gyöngyösi kódex elé kötött első levélen a Szent László-ének latin-magyar strófapárjainak 18 versszaka – többnyire a strófapárok magyar fele nélkül – olvasható, a 19. strófapár pedig egészében hiányzik. Az első strófapár latin sorai után a másoló – a sajátos szerkezetet jelezve – lejegyezte a strófapár magyar kezdőszavait, a 16–18. versszak esetében pedig a latin-magyar versszakpárt teljes egészében rögzítette.
A Gyöngyösi kódex élére a 19. században került át az első három levél, a kódexet négy ősnyomtatvánnyal együtt tartalmazó kolligátum szétbontásakor és újrakötésekor. Fontos ismernünk e három levél eredeti helyét, hiszen közülük az első kettő tartalmazza két nevezetes vers, a Szent László-ének és a Néhai való jó Mátyás király szövegét. A szúnyomok alapján egyelőre annyi mondható valószínűnek, hogy a Szent László-ének és a Néhai való jó Mátyás király kézirata szorosan hozzá tartozott azokhoz az ősnyomtatványokhoz, amelyeket tulajdonosuk a Gyöngyösi kódexszel 1510 körül egy könyvbe köttetett.

Lásd még HORVÁTH Iván Szent László-ének: Salve benigne rex Ladislae című tanulmányát a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban.)

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA