Néhai való jó Mátyás király
| Az elkészítés helye |  |
|
| Az elkészítés ideje | 1500-as évek eleje | |
| A nyelvemlék anyaga | ||
| Levélszám | ||
| Méret | ||
| Őrzőhely | ||
| Jelzet | ||
| Egyéb | – Gyöngyösi-kódex p. 4. – | |
| Digitalizált változat | ||
| Digitalizálás helye, ideje |
Leírás
A Mátyás király halálára írt emlékdal a vallásos költészet formakincsére épülő magyar világi líra korai emléke. A vers (RPHA, 1060) a Mátyás király halálát (1490) követő években keletkezett. Gerézdi Rabán a néhai jelző értelmezése (jelentése szerinte ’régen megboldogult’), ill. a Mátyás-kultusz elterjedésének ideje alapján a 16. század elejére (GERÉZDI 1962, 193–210), Horváth Cyrill, V. Kovács Sándor és a néhai szót átértelmező Szepes Erika az utolsó sor (Légy Úristennél immár nyugodalmas!) halottbúcsúztató jellegére hivatkozva közvetlenül 1490-re datálja (RMKT, I2, 482; V. KOVÁCS 1984, 87; SZEPES 1990, 52).
Műfaj
A Néhai való jó Mátyás király a középkori himnuszköltészet formahagyományából építkező, a humanista mozgalomtól érintetlen epitáfium (sírvers) (HORVÁTH 19882, 277; GERÉZDI 1962, 193, 202). A himnuszokhoz hasonlóan gyakran él megszólítással (Magyarországnak fényes tüköre / és rettenetes bajnoka / nyomorultaknak kies hajloka), sok (jobbára szokványos) jelzőt használ (ékes, kies, rettenetes, szép, zöld stb.), gyakoriak a szóképek (meghervadozott szép zöld ága, nem kellemetes néki virága), az elliptikus (kihagyásos) szerkezetek (Nagy dicséretet akkoron vallál / ellenségednek ellene állál), hangvétele pedig a három szónoklattani stílusnem közül az emelkedettbe (sublime) tartozik.
Legközelebbi rokona, részben talán mintája is a Gyöngyösi-kódex elején vele együtt szereplő De Sancto Ladislao. Az, hogy a két éneket egymás mellé másolták, aligha véletlen. A magyar állam jelképének, Szent Lászlónak magasztalása is mintha aktuálisan Mátyást illetné.
A Néhai való jó Mátyás királyban a vers beszélője többes szám első személyű, mint a De Sancto Ladislaoban is, de itt több figyelmet kap. A beszélő az alattvalók közösségének nevében szól, mintha csak maga a közösség beszélne: Nagy ékessége tisztességenknek / nagy bátorsága félelmenknek. Ez a lírai beszédhelyzet, amelyben a közösség szólítja meg a királyt, nagyon egyszerű. Mátyás érdemeinek felsorolása áll szemben a nép védtelenségének felmutatásával.
Verselés
A középkori latin költészet hatása a rímelés terén is jól megfigyelhető. Igaz, hogy a költő általában morfémarímeket használ, de szembetűnő, hogy a 16. század egészére jellemző önrímet minden esetben elkerülve fonémarímet igyekszik keresni (királ–bírál, drága–Prága–ága–virága, hajloka–oka). Ez a rímtechnika, amely megkülönbözteti a morféma- ill. fonémarímet, majd csak Balassi Bálint fellépésével, 1590 táján jelenik meg, ám még sokáig elszigetelt jelenség marad.
A kilenc négy soros versszak harminchat sorából 1 tizenkét, 5 tizenegy, 15 tíz, 11 kilenc, 4 pedig nyolc szótagos, úgy, hogy az ötödik szótag után általában (31 esetben) szóhatár áll. Ez azt jelenti, hogy míg az első félsor szótagszáma többé-kevésbé kötött, addig a másodiké sokkal szabadabb. A jelenséget Horváth János a sorfajta szerinte szaffikus eredetével magyarázza (2004, 234). Magyarázatát gyengíti, hogy ez a félig kötött sortípus nem csak ott jelenik meg, ahol az első félsor öt szótagos. A De hogy nem lát dolgodhoz incipitű (RPHA, 4032), szintén nagyon korai vers harmincegy sorából az első félsor harminc esetben 4 szótag, míg a második 6–10 között szabadon változik. Ezeknek a félig kötött szótagszámú soroknak a hátterében kézenfekvőbbnek látszik a korábbi, esetleg német eredetű hangsúlyszámláló, és a későbbi, szótagszámláló modell közti átmenetet keresni.
A Néhai való jó Mátyás király verselését a verstörténészek régebben csupán ritmusérzékükre hagyatkozva értelmezték. Szilády Áron olvasatát, amely szerint a vers 3 ill. 2 szótagú ütemekre oszló 10 szótagos sorokból épül fel (RMKT, I, 304), Gábor Ignác elutasítja, szerinte a vers sorait két, szótagszámukat tekintve szabad ütemre helyes osztani (GÁBOR 19972, 216). Gábor Ignác álláspontját fejleszti tovább Vargyas Lajos. A Néhai való jó Mátyás király szerinte szabad ütemű vers, amelyben a mai népdal ütemfajtái keverednek(VARGYAS 1952, 125–126, 135).
A szakirodalmi rövidítések feloldását lásd a szakbibliográfiában.
Bognár Péter – Horváth Iván
