Laskai sorok – Laskai Demeter iskoláskönyve
| Az elkészítés helye | Pécsváradi bencés kolostor (?) |  |
| Az elkészítés ideje | 1433–1435 között | |
| A nyelvemlék anyaga | ||
| Levélszám | 268 levél | |
| Méret | ||
| Őrzőhely | Szent Ferenc kolostor könyvtára, Šibenik (Horvátország) | |
| Jelzet | Cod. 10 | |
| Egyéb | ||
| Digitalizált változat | ||
| Digitalizálás helye, ideje |
Leírás
A 268 levél terjedelmű kódex feltehetően a pécsváradi bencés kolostor iskolájában készült, nagy részét Laskai Demeter (Demetrius de Lasko) másolta. A tanítómester által használt iskoláskönyv 33 részből áll, bibliai szövegekből, prédikációkból, legendákból, verses traktátusokból, katekétikus szövegekből. A Szent László prédikációba bejegyzett két magyar glossza is jelzi az iskolai használatot. A kódex később a horvátországi Šibenik ferences kolostor könyvtárába került.
A Laskai (vagy Laskói) soroknak elnevezett nyelvemlékünk az Oltáriszentséghez szóló ötsoros ima, amelyet, mint a kézírás és a bejegyzések mutatják, Laskai Demeter 1433-ban másolt be az iskoláskönyvbe. Az imát a kenyér (ostya) színe alatt jelen levő Krisztushoz áldozásra készülve mondhatták. A Laskai sorok (rövidítve: LaskS.) több, Németföldön fennmaradt 15. századi latin nyelvű kódexben levő, az Oltáriszentséghez szóló imával rokonítható. Ezekből a LaskS. minden sorához rendelhetünk megfelelő(ke)t. A latin imák időmértékes verses formájúak, a magyarban ekkor ezt még nem tudták visszaadni (csak a 16. századtól). A ritmika, az ütemezés, az egyforma hosszúságú sorokban való leírás, az utolsó sor belső ríme azonban mutatja a versjelleget. Ezért a Laskai sorok az Ómagyar Mária-siralom után a második magyar versnek tekintendő, amit a kor szokása szerint bizonyára énekeltek is. Latinból való fordítás lehet, vagy esetleg a latinban meglevő sorok alapján a magyarban állították össze.
A Laskai soroknak sajátos jelentőséget ad, hogy 98 év után ezt az imát a magyar kódexek stílusában némileg módosítva és a versjelleget már elvesztve viszontlátjuk az 1531-ben másolt Thewrewk-kódexben. Ez az imának legalább jó százéves, de valószínűleg sokkal hosszabb, szövegvariálódást is tartalmazó szóbeli használatát bizonyítja, s föltehető, hogy egyszer-kétszer még máskor is leírták.
A Laskai sorok betűhű szövege a következő (a régies hosszú szárú z helyett a mai alakot használom):
Oh ÿſtennek teſte ÿdeſegh ez vilagnak otalma
o tiſteleteσ teſt ma tegedet miltathlan ÿmadlak
hug engwmeth meltaσ halalomnak ÿdeÿn eltethnÿ
Oh elethnek kenere ag ennekem ewrek hereneth [!]
Teged kerlek eσ vzunlak lelkemeth teſtemmel tiztohad
(A hereneth szóban m→n íráshiba van, a szókezdő h pedig – régies, esetenkénti írássajátságként – hangérték nélküli.)
A korabeli kiejtés megközelítően így hangozhatott (az ë, a nyelvjárásainkban ma is élő, felsőbb nyelvállással képzett, úgynevezett zárt e-t jelöli):
Oh, Istennek testë, ídesség, ez világnak ótalma,
ó, tisztëletës test, ma tégëdet, míltatlan, imádlak,
hugy engümeth méltas halálomnak idein éltetni.
Oh, életnek kënyerë, agy énnekëm örëk ërëmet!
Téged kérlek és uszunlak, lëlkëmet testëmmel tisztohhad.
A szöveget mai magyarsággal pedig a következőképp értelmezhetjük:
Ó, Istennek teste, édesség, e világ oltalma,
ó, tiszteletre méltó test, én, aki nem vagyok méltó rá,
imádkozva kérlek,
hogy engemet légy kegyes (méltóztassál) halálom
idején táplálni.
Ó, életnek kenyere, adj nekem örök örömet
(add nekem az örök élet örömét)!
Téged kérlek és kérlellek, lelkemet érzékelésemmel
együtt tisztítsd meg.
A föltehető kiejtést tükröztetve, de a mai helyesírás szerint átírva s a sorvégeket virgulával (|) jelölve közlöm még a Thewrewk-kódexbeli párhuzamos szöveget is (l. 245. lap):
Szent áldozat koron etc. | Oh, Krisztus Jézus szent tes- | te, ez világnak idves- | sége és oltalmazója, oh, tiszte- | lendő szent test, én téged mas- | tan, méltatlan, imádlak, hogy | engemet én halálomnak ide- | jén méltóltassál éltetned. Oh, | élő menyei szent kenyér, ád | énnekem erök életnek erömét! | Kérlek téged, onszonlak téged, | hogy én szívemet és testemet | erökké meg tisztohad. Amen | pater noster, ave maria etc. | Vége vagyon etc.
A Laskai-kódexről (nevezzük így) a šibeniki kolostor kódexeit ismertetve először 1933-ban egy zágrábi folyóiratban Krsto Stošić írt, megemlítve, hogy van benne egy ötsoros magyar szöveg is, de megjegyzése elkerülte a szakirodalom figyelmét. A magyar tudományosság számára a kódexet és a verset 1982-ben Holl Béla fedezte fel, s egy tanulmányban be is mutatta őket. A Laskai sorok és Thewrewk-kódex párhuzamos szövegére 1995-ben A. Molnár Ferenc újságcikkben hívta fel a figyelmet, majd egy tanulmányban és egy kiadványban vizsgálta a Laskai sorokat. Mátai Mária pedig először egy tanulmányt, majd egy kismonográfiát szentelt a Laskai soroknak. Úgyhogy a Laskai sorok rövid időn belül tüzetesen kutatott nyelvemlékünk lett.
A. Molnár Ferenc
