Döbrentei-kódex
| Az elkészítés helye |  |
|
| Az elkészítés ideje | 1508 | |
| A nyelvemlék anyaga | papír | |
| Levélszám | 262 levél | |
| Méret | 158x105 mm | |
| Őrzőhely | Batthyaneum, Gyulafehérvár (Alba Iulia, Románia) | |
| Jelzet | R. III. 76 | |
| Egyéb | – bastarda írás – 1882 körül készült barna bőrkötés – | |
| Digitalizált változat | http://www.manuscriptorium.com/apps/index.php?direct=record&pid=NLR___-N... |
|
| Digitalizálás helye, ideje |
Leírás
A kódex összeállítója, másolója megörökítette nevét és a másolás évét a zsoltárok könyvének végén: Bertalan pap, beregvármegyei Halábori faluból nemzett, ez zsoltárt írta születés után ezer ötszáz nyolc esztendőben (f. 115v). Halábori Bertalan nevével először 1495-ben találkozunk a krakkói egyetem magyar diákjainak jegyzékében, később pedig mint egri egyházmegyés pappal és császári közjegyzővel egy 1512-ben kelt oklevélen. A kódexben nem találunk utalást arra nézve, hogy kiknek készült, de a későbbi sorsára vonatkozó egyetlen bejegyzést sem. Gr. Batthyány Ignác a 18. század végén vásárolta könyvtárának nagy részét, s könyvtárát halála előtt, 1798-ban nyilvános könyvtárként az Erdélyi Római Katolikus Püspökségnek adományozta. A kódex egy csonka passió-elmélkedéssel kezdődik (p. 1–13). Ezt követi a 150 zsoltár fordítása kantikumokkal és himnuszokkal (p. 15–256). Teljes zsoltárfordítást tartalmaz még a Keszthelyi és a Kulcsár-kódex, teljes volt, de csonkán maradt fenn az Apor-kódex. Többen rámutatnak rokonságára az ún. Huszita Bibliával, melynek zsoltárkönyvét – kései, többedik másolatban – az Apor-kódex őrizte meg. A Döbrentei-kódex zsoltárkönyve nem a Biblia zsoltárbeosztását követi, hanem breviárium típusú, jelzi a zsoltárok beosztását a hét napjaira és az officium hóráira. Ez a magyarázata a bibliai kantikumok és himnuszok jelenlétének is. A zsolozsmát természetesen latinul mondták, de a fordítás révén teljességgel követhető lett, s egy latinul kevéssé tudó kolostori közösség előtt – a zsolozsmán kívül – felolvasható. Hasonló célt szolgálhatott, de nem a zsolozsmával, hanem a misével kapcsolatban a szentleckék és evangéliumi perikópák lefordítása az egész egyházi évre (p. 257–494). Ezt a szándékot csak az Érdy-kódexben találjuk meg még, annak azonban az első, vasárnapokra szóló része csonka maradt, nagyböjttel megszakadt. Két Szűz Máriára vonatkozó breviáriumi sermo is helyet kapott még a kódexben, s az Énekek énekének egyedülálló fordítása (p. 473–483). Halábori Bertalan forrásait nem ismerjük. Nem fordítónak, hanem másolónak tartják, aki a kötet összeállításában mégis fontos szerepet játszott. Ha sokszor gondatlanul is másol, mégis tudatosan és körültekintően javít. A kódexről Kazinczy Ferenc adott először hírt a Tudományos Gyűjteményben 1817-ben. Döbrentei Gábor 1833-ban lemásoltatta az Akadémia számára, Toldy Ferenc pedig róla nevezte el a kéziratot, méltó emléket állítva ezzel a nyelvemlékek körüli fáradhatatlan munkálkodásának.
Madas Edit
