Apor-kódex

Az elkészítés helye Apor-kódex, p. 84
Az elkészítés ideje 15. század vége–16. század eleje
A nyelvemlék anyaga papír
Levélszám 114 levél
Méret 208×140 mm
Őrzőhely Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (Sfântu Gheorghe, Románia)
Jelzet A. 1330
Egyéb – bastarda írás – 1520 körüli budai reneszánsz kötés –
Digitalizált változat A digitalizált változat az Országos Széchényi Könyvtár olvasótermeiben érhető el.
Digitalizálás helye, ideje

Országos Széchényi Könyvtár, 2009–2010



Leírás

Az Apor-kódex három egymástól független kézirat egybekötéséből jött létre. Közülük az első az ún. Huszita Biblia zsoltárkönyvét (15. század első fele) őrizte meg kései másolatban a zsolozsma himnuszaival és bibliai kantikumaival együtt. (Lásd. a Bécsi és a Müncheni kódexet.) Ez a rész – főleg az elején – nagyon erősen megcsonkult, a leveleknek több mint a fele elveszett vagy csak egy kis sarok maradt meg belőlük. A szöveg számtalan problémát vet fel, ezeket egy kritikai kiadás segíthet megoldani. A némileg romlott, többedik másolat valószínűleg premontrei apácáknak készült, használni bizonyosan ők használták. A zsolozsmában latinul recitált zsoltárokat segített számukra megérteni. A zsoltároskönyvhöz két kétségtelenül premontrei eredetű kiegészítő rész kapcsolódott később, a Három jeles szolgáltatás és Szent Anzelm passió-dialógusa. A Három jeles szolgáltatás a rend tagjaiért és jótevőiért való imaalkalmakat sorolja fel, a passió-dialógus egy párbeszédes Mária-siralom.
Szabó Dénes feltételezte, hogy a kódex a Nyulak szigeti premontrei apácák tulajdona volt. Feltevését arra alapozta, hogy a premontrei apácák számára összeállított Lányi-kódex és az Apor-kódex reneszánsz kötése ugyanabban a budai (domonkos?) műhelyben készült. (A kötésekre vonatkozó megállapítását ROZSONDAI Marianne a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban olvasható tanulmánya is megerősíti.) A premontrei apácáknak azonban a szigeten nem volt kolostora. A premontrei szerzetesek már 1474 és 1483 között elhagyták a szigetet.
A két kódexet a szegedi eredetű somlóvásárhelyi premontrei apácák köttethették be együtt Budán. Vajon visszakerültek-e még tulajdonosaikhoz vagy a budai domonkos és klarissza kódexek sorsában osztozva jutottak el Pozsonyba, Nagyszombatba? Gróf Apor István 1698-ban kelt végrendeletében támogatta a pozsonyi és nagyszombati apácákat. Talán ennek jótékony folyományaként került a zsoltároskönyv az Apor családhoz. Nevét a családról kapta, illetve első ismert tulajdonosáról, báró Apor Péter íróról. Báró Apor Zsuzsanna ajándékából a 19. század közepén a Cserey család birtokába jutott, özv. Cserey Jánosné pedig az általa alapított imecsfalvi Székely Múzeumban helyezte el. A kódex 1880-ban került végleges helyére, a Sepsiszentgyörgyre áttelepült Székely Nemzeti Múzeumba.


A nagyon rossz állapotú kódexet a Székely Nemzeti Múzeum a Nyelvemlék-kiállításra kölcsön adta, s ebből az alkalomból Tóth Zsuzsanna az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor műhelyében 2009-ben restaurálta.

Sepsiszentgyörgyön újra az Apor-kódexa Székely Nemzeti Múzeum meghívója és a – sajtóvisszhang

Hazaérkezik Sepsiszentgyörgyre a megújult Apor-kódex

Restaurálják az ötszáz éves Apor-kódexet – Összeállítás a Székely Nemzeti Múzeum honlapján

A negyedik legkorábbi magyar irodalmi mű és a Székely Nemzeti Múzeum

Madas Edit

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA