Debreceni posztilla
| Az elkészítés helye |  |
|
| Az elkészítés ideje | 16. század első negyede | |
| A nyelvemlék anyaga | papír | |
| Levélszám | 6 levél | |
| Méret | 210×150 mm | |
| Őrzőhely | Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár, Debrecen (Magyarország) | |
| Jelzet | I. 27. a. 1. | |
| Egyéb | – bastarda írás – 19. századi kötés – | |
| Digitalizált változat | ||
| Digitalizálás helye, ideje |
Leírás
A magyar nyelvű prédikációt tartalmazó hatleveles füzetet Thaly Kálmán fedezte fel 1871-ben Kassán, s 1875-ben a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárnak ajándékozta. Révész Imre, a levéltár akkori tudós levéltárnoka rövid hírt is adott róla a Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmezőben. Pápai József 1911-ben kimerítő nyelvi elemzés kíséretében a Magyar Nyelvben közzétette a szöveget. 1993-ban népszerűsítő kiadvány jelent meg róla, mely a nyelvemlék fotómásolatát is közli.
Közben felmerült az a kérdés, hogy valóban eredeti nyelvemlékről van-e szó vagy ügyes hamisítványról.
A szöveg a Magvetőről szóló példabeszéd kommentárja (Lukács 8,4–5). A kommentár stílusa és egy Nicolaus Gorránra (1232–1295) való hivatkozás alapján sikerült latin forrását azonosítani: a fordító Guillelmus Parisiensis Postilla super Epistolas et Evangelia című perikópa-magyarázatát használta. A nyelvemlék közvetlen forrása a Hatvanad vasárnapi posztilla.
A 13. századi párizsi domonkos, Guillelmus olyan népszerű volt a középkor végén, hogy könyvének 1500-ig száznál több kiadása jelent meg. A hazai keresletet jelzi, hogy az 1505-ös és az 1512-es velencei kiadásokban budai könyvkereskedők jelvényei is szerepelnek. Ennél is fontosabb azonban, hogy mind az Érdy-, mind az Érsekújvári kódexben olvashatók tőle származó posztilla-fordítások.
A Debreceni Posztilla eredetisége mellett döntő érv, hogy a fordító egy olyan művet használt forrásként, melyet jól ismertek a középkor végi Magyarországon, de a 19. században még nem tartották számon a nyelvemlékek lehetséges forrásai között. A fordítás technikája ugyancsak minden tekintetben megfelel az „adaptáció” korabeli gyakorlatának.
Madas Edit