Weszprémi-kódex
| Az elkészítés helye | Magyarország, klarissza kolostor |  |
| Az elkészítés ideje | 16. század első negyede | |
| A nyelvemlék anyaga | papír | |
| Levélszám | 75 levél | |
| Méret | 150×105 mm | |
| Őrzőhely | ELTE Egyetemi Könyvtár, Budapest (Magyarország) | |
| Jelzet | Cod. Hung. 8 | |
| Egyéb | – bastarda írás – barna bőrkötés (1980) – | |
| Digitalizált változat | ||
| Digitalizálás helye, ideje | ELTE Egyetemi Könyvtár |
Leírás
Az egyértelműen ferences apácák számára (talán az óbudai klarissza kolostorban) készült kódex két részből áll, ezek eredetileg két külön könyvhöz tartoztak. A két részt legkésőbb a pozsonyi klarisszák köttették egybe. Az első rész (1–57. levél) tartalma egy Urunk kénnyáról való prédikáció, azaz devóciós passió. Hasonló művek más nyelvemlékekben is fennmaradtak, de a Weszprémi-kódexben olvasható egyikkel sincs közvetlen kapcsolatban. Forrásai Johannes Herolt, Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát műveiben keresendők. Az első rész végére (f. 57r) egy nem sokkal későbbi kéz elkezdte leírni Az mi Urunk Jézus Krisztusnak nagy keserves fohászkodásit, de félbehagyta a szöveget. Ugyanez a kéz írta be a második rész (58–75. levél) elejére, hogy Az Somodi néném könve ez. Az egykori tulajdonost még nem sikerült azonosítani, de a bejegyzésből egyértelműen kiderül, hogy a kódexnek ez a része nem közösségi, hanem magánáhítat céljára készült. Ez a második rész Szent Bonaventura (1217/1218–1274) De perfectione vitae című elmélkedésének fordítása. Ennek részletei – más fordításokban – megtalálhatóak a Debreceni és a Lobkowicz-kódexben is. A Weszprémi-kódex fordítója teljességre törekedett, s a prológus után, a 61 recto lapon a kézirat fel is sorolja mind a nyolc fejezetet. Az amúgy is hiányos könyvecske azonban csonka, így csak az első két fejezetet tartalmazza. A két meglévő capitulum közé illesztették be az általuk Johannes Gersonnak (1363–1429) tulajdonított De imitatione Christi egy részletét (f. 66v–67v). A betoldás egy másik fordítása szerepel a Lázár-kódexben. A Weszprémi-kódex az Egyetemi Könyvtár legdíszesebb nyelvemléke. Az első rész címeit, piros és kék kezdőbetűit stb. maga a másoló készítette. Az emberfejjel, stilizált növényi ornamentikával, filigrános gótikus iniciáléval, palmettás lapszéldísszel ékesített (f. 58r, 59r, 61r–v, 62r–v, 64r–v, 65r–v, 67r–v, 68r, 69r, 72r, 73r, 74r–v) második résznél ez korántsem egyértelmű. A f. 54v és 55r közé – eredetileg talán a kötés megerősítésére – befűzött 20 mm széles papírcsíkra egy 17. századi kéz felülről lefelé, két oszlopban ráírta, hogy szüvem lölköm virágom cinigém / aranyom gombom ágom levelem. A Cornides-kolligátumhoz, a Horvát- és a Nádor-kódexhez tartalomjegyzéket készítő, s a Példák Könyvébe, a Cornides- és a Virginia-kódexbe is bejegyző 17. századi kéz az első rész több lapjára és a Weszprémi-kódex eredeti kötéséül szolgáló töredékre a kódex használatára vonatkozó megjegyzéseket írt. Ez a nyelvemlék ugyanis eredetileg az Egyetemi Könyvtár U. Fr. l. m. 71 jelzetű, a XIII. század 2. feléből származó, Aquinói Szt. Tamás művét tartalmazó kódextöredékbe volt kötve. Mai kötése ennek leválasztása után készült. A kézirat a 17–18. században biztosan a pozsonyi klarisszák tulajdonában volt. Kolostoruk 1782-ben történt feloszlatása után kerülhetett a kötet Winkler Mihályhoz, aki a 19. század első éveiben (1801?) – a Nádor- és a Winkler-kódexhez és más kéziratokhoz, valamint éremgyűjteményéhez hasonlóan – az Egyetemi Könyvtárnak adományozta. Az MTA számára Illés László másolta le 1841-ben (MTA Könyvtára, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Ms. 873). A Weszprémi-kódexet Horvát István ismertette először, s ő is nevezte el Debrecen hírneves 18. századi orvosáról, Weszprémi Istvánról.
Wehli Tünde és Bibor Máté János
