Vásárhelyi András Mária-éneke
| Az elkészítés helye |  |
|
| Az elkészítés ideje | ||
| A nyelvemlék anyaga | ||
| Levélszám | Peer-kódex, p. 330–337 (17 versszak); Thewrewk-kódex, p. 77–82 (16 versszak); Pozsonyi kódex, p. 47 (2 versszak) | |
| Méret | ||
| Őrzőhely | Peer-kódex: Országos Széchényi Könyvtár, Budapest (Magyarország); Thewrewk-kódex: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára, Budapest (Magyarország); Pozsonyi kódex: Magyar Ferences Könyvtár, Budapest (Magyarország) | |
| Jelzet | Peer-kódex: MNy 12; Thewrewk-kódex: K 46; Pozsonyi kódex: Muz. 32 | |
| Egyéb | ||
| Digitalizált változat | ||
| Digitalizálás helye, ideje |
Leírás
Vásárhelyi András Mária éneke 1508-ban keletkezett. Ez az első olyan magyar nyelvű költemény, melynek ismerjük a szerzőjét, a szereztetés pontos helyét és idejét. A költő nevét az akrosztichon őrizte meg, a versszakok kezdőbetűiből így olvasható össze: ANDREAS DE VASARHEL. A 10. versszak kezdete mindkét kódexben hibás, a Siradalmas szót vélhetően Viadalmas-ra kell javítani, hogy a szerző vezetékneve helyesen alakban álljon. A vers 16. szakasza a kolofon, ahol a szereztetés körülményei szerepelnek:
Ezt szerzették Pestnek városában,
ugyanottan Szent Péter utcájában,
születet után elmúlt időben
ezerötszáz és nyolc esztendőben.
Szent Péter utcájában (később Hatvani utca, ma Kossuth Lajos utca) a 16. században ferences kolostor működött, Vásárhelyi a vers írásakor itt volt szerzetes. Életéről egyebet nem tudunk, haláláról a Szalkai Balázs által elkezdett ferences krónika annyit jegyez meg, hogy 1526-ban egy Palota nevű helység kolostorában ölték meg a törökök. Ezt a helységet a szakirodalom sokáig a Mohács közelében fekvő Palota-Bozsokkal azonosította, Vásárhelyi halálát pedig összefüggésbe hozta a mohácsi csatával. Tímár Kálmán igazította ki az adatot, észrevétele szerint az in loco Palotha de custodia S. Spiritus kifejezés csakis a mai Várpalotára vonatkozhat, a ferences rendtörténet évszáma pedig 1533-ra helyesbítendő.
A Mária-ének latin eredetijét nem ismerjük, kifejezései, jelzős szószerkezetei a Mária-litániákhoz hasonlítanak. A lehetséges latin minták között fontos szerepet játszik a Te Deum Máriára alkalmazott változata, mely megtalálható a Vásárhelyi-verset is őrző Thewrewk-kódexben. A költemény dicsérő megszólításokkal halmozza el Máriát, az angyalok nagyasszonyának, a paradicsom kapujának, szüzek virágának nevezi. Felsorolja azokat az égi rendeket, arkangyalokat, szeráfokat, kerubokat, apostolokat és prófétákat, akik mind Máriát ünneplik. A vers a szegények, özvegyek, árvák, szüzek nevében kér segítséget, Istennél való közbenjárást. Az embereket Ádám fiainak hívja, akik eredendő bűnnel terheltek, siralomban születnek, és állandó bajvívás az életük. Az ének végül Máriát a magyarok védőszentjeként említi. Megjelenik a költemény soraiban a török is, ám 1508-ban ez még nem jelenthetett az ország belsejében jelenlévő katonai ellenséget, vélhetően a pogány jelentésben szerepel.
A Peer-kódex cantilenának nevezi a verset, kiemeli, hogy éneklésre való. A magyar nyelvű énekeket nem a papság, hanem a laikus gyülekezet énekelte, ezért nevezzük az ilyen típusú verset népéneknek. Vásárhelyi költeményének korabeli dallamát nem ismerjük, de a 17. századi nótajelzések nyomán valószínű, hogy a Salve mater misericordiae dallamára énekelték. A négysoros, 10 szótagos, 4+6-os ütemezésű sorokban írt éneket más nótára is énekelhették, ehhez a korban elegendő volt a versforma azonossága is, ezért akár Tinódi Sebestyén Hadnagyoknak tanuság című versének, akár a Parancsolá az Augustus császár... kezdetű versnek a dallamát is használhatták. A dallam eltüntette az amúgy szabatos ritmusú vers szótagszámainak kisebb döccenőit.
Az a tény, hogy Vásárhelyi verse három 16. század eleji kódexbe is belekerült, már önmagában is mutatja az ének közkedveltségét. A Thewrewk-kódex szövegéből azért hiányozhat a kolofon, mert ez illett a legkevésbé az éneklés során a vallásos tartalomhoz. A 16. századból további lejegyzéseket nem ismerünk, hiszen a megerősödő protestáns gyülekezeti éneklés teljesen elfedte a katolikus énekhagyományt. A 17. század elején azonban több forrásból is előkerül a szöveg. 10 strófára rövidült változata megtalálható a legjelentősebb kéziratos katolikus énekgyűjteményekben (Gyöngyösi-toldalék, Petri András-énekeskönyv, Kuun-kódex, Mihál Farkas-kódex), 9 strófás átköltése pedig Hajnal Mátyás szíves könyvecskéjében jelenik meg, majd innen bekerül a Cantus catholici és a Cantionale catholicum különböző kiadásaiba.
Vadai István
