Váradi regestrum
| Az elkészítés helye | Várad/Kolozsvár |  |
| Az elkészítés ideje | 1208–1235/1550 | |
| A nyelvemlék anyaga | papír | |
| Levélszám | ||
| Méret | ||
| Őrzőhely | A regisztrált példányok felsorolását lásd az leírást követően. | |
| Jelzet | ||
| Egyéb | ||
| Digitalizált változat | ||
| Digitalizálás helye, ideje |
Leírás
A Váradi regestrum vagy másképpen Váradi jegyzőkönyv 389 olyan jogeset latin nyelvű leírását tartalmazza, amelyet a (nagy)váradi székesegyházban, illetve a káptalan előtt folytattak le. Ezek közül csak néhányban történik utalás a szöveg keletkezési idejére, megállapítható azonban, hogy a székeskáptalan kanonokjai, Ányos olvasókanonok és jegyző, valamint társai 1208 és 1235 között készítették a feljegyzéseket. E társadalom-, jog- és művelődéstörténeti szempontból különösen fontos dokumentum várnépek, várjobbágyok, udvarnokok, hospesek és mások jogállásával kapcsolatos státuspereket, illetőleg különféle magánjogügyleteket (pl. végrendeletet) és kihágási ügyeket (lopás, gyújtogatás, leányrablás, kuruzslás stb.) tartalmaz. E perekben a bizonyítás liturgikus keretek között megtartott istenítéletre vagy ritkábban esküre épült. Az istenítéletek legelterjedtebb formája a tüzesvaspróba volt, az esküt pedig a váradi székesegyházban eltemetett Szent László király sírjánál tették le.
A Váradi regestrum a benne található több mint 700 helynév és mintegy 2500 személynév révén a magyar nyelv- és névtörténetnek is igen becses forrása. Komoly nehézséget jelent azonban a több helyen előforduló adatok egymással való összevetése, illetőleg azonosítása, emellett a helynevek lokalizálása is számos esetben meglehetősen bizonytalanul végezhető csak el, sőt még a személy- és helynevek elkülönítése sem oldható meg mindig egyértelműen. A nevek nagy része a Várad környéki országrészeken található településeket jelöl, de találhatók a szövegben helynevek az ország szinte egész területéről, több mint 40 vármegyéből és várispánságból.
A Váradi regestrum eredeti kéziratát nem ismerjük, valószínűleg a 17. században kallódhatott el. Fennmaradása annak köszönhető, hogy a váradi székesegyház sekrestyéjében megtalált feljegyzéseket Fráter György váradi püspök támogatásával 1550-ben Kolozsváron kinyomtatták. A nyomtatást a kolozsvári szász családból származó Hoffgreff György végezte el, aki Nürnbergben elsajátítván a nyomdászmesterséget szülővárosában nyomdát alapított, és első kiadványként megjelentette a Váradi regestrumot. A kiadvány bevezetőjében tájékoztat közzétevői elveiről is, miszerint „gondosan óvakodtunk attól, nehogy egyetlen szót is, amely az eredetiben le van írva, elhagyjunk vagy hozzátegyünk, vagy bármit megváltoztassunk”. Törekvése a szöveghűség megtartására alapvetően sikeres is volt, annak ellenére, hogy a szövegben – mind a latin részben, mind pedig a vulgáris nyelven lejegyzett nevekben – nyilvánvaló elírások, tévesztések is megfigyelhetők. Ennek megfelelően az 1550-ben kiadott mű az eredeti kézirat 13. század eleji keletkezési koráról nyelv- és névtörténeti tekintetben megbízható képet ad.
Lásd még HOFFMANN István A magyar nyelv hazai szórványemlékei című tanulmányát a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek kiállítási katalógusban.)
Hoffmann István
A Váradi regestrum alábbi regisztrált példányairól tudunk:
Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, (2 példány); MTA Könyvtár, Budapest, (3 példány); Egyetemi Könyvtár, Budapest (1 példány); Kniznica Univ Komenského, Pozsony (1 példány); Österreichische Nationalbibliothek, Bécs (1 példány); Archivele Statului, Nagyszeben (1 példány).
