Soproni virágének

Az elkészítés helye	Sopron
Az elkészítés ideje	1490 körül
A nyelvemlék anyaga	pergamen könyvborító
Levélszám
Méret	260×200 mm
Őrzőhely	Győr–Moson–Sopron Megye Soproni Levéltára, Sopron (Magyarország)
Jelzet	2989 sz. városi könyv
Egyéb	gótikus kurzív írás
Digitalizált változat
Digitalizálás helye, ideje

Leírás

A Soproni virágének (Virág, tudjad, tőled el kell mennem, RPHA, 1490) rövid töredék; csak föltevések mondhatók róla. Talán a magyar nyelvű szerelmi líra legelső emléke. 1929-ben Házi Jenő fedezte fel, és az íráskép alapján a vers lejegyzőjét, Gugelweit Jánost is ő azonosította. Gugelweit 1495 előtt (ekkor már néhaiként említik) Sopron jegyzője volt, így írhatta rá a két soros töredéket egy városi könyv pergamen fedőlapjára (HÁZI 1929; MOLLAY 1939).
A töredéket Házi Jenő nyomán tartja a szakirodalom virágéneknek (szerelmi tematikájú lírai költemény). A két sor búcsúzást megjelenítő szerelmes vers, talán alba (’hajnal’, a szerelmesek hajnali elválásának témáját feldolgozó műfaj) töredéke lehet (GERÉZDI 1962, 297; A magyar irodalom története, 1964, 189; HORVÁTH I., 1982, 248).
A töredék műfajának meghatározását nehezíti, hogy a Balassi előtti magyar szerelmi líráról keveset tudunk. Mivel ebből a korszakból csak 9 többé-kevésbé szerelmi vagy erotikus lírai verset és töredéket ismerünk (RPHA, 353, 1141, 1293, 1490, 4008, 4009, 4010, 4014, 4032), a modern kutatás legfőbb kérdése az volt, hogy milyen jellegű szerelmi líra megléte olvasható ki e nyomokból, és hogy ez milyen összefüggéseket mutat Balassi Bálint költészetével.
Gerézdi Rabán a virágének kifejezést a szerelmes vers korabeli megjelölésének tartja. Két altípust, egy emelkedett udvarit és egy alantas latricanust (ezen belül pedig táncdalt, táncszót ill. lator dúdolást) különböztet meg (GERÉZDI 1962, 266–303). Horváth Iván az udvari szerelem ideológiájának megléte ill. hiánya alapján arisztokratikus ill. populáris regiszterbe sorolja a verseket (HORVÁTH I. 1982, 231). A vita utóbb a fin’amors (’nemes szerelem’, a nő feltétlen tiszteletén és a férfi teljes alávetettségén alapuló, a férfi–nő viszonyt a feudális függés és hűség formuláin belül elképzelő szerelemideológia [ZEMPLÉNYI 1998, 11–15]) fogalma körül bontakozott ki, arra a kérdésre keresve a választ, hogy volt-e ilyen ideológia a magyar irodalomban Balassi előtt vagy sem. Zemplényi Ferenc az arisztokratikus, udvari ideológiának a hiányát a magyar kultúra féloldalas, klerikus jellegével magyarázza (1998, 65).
Pirnát Antal – Gerézdivel és Horváthtal ellentétben – nem minden szerelemi tárgyú éneket tart virágéneknek. Elméletét Sylvester János Újszövetség-fordításának elemezésére építi fel, amely – szerinte – a szónoki beszéd három stílusneme közül csak az emelkedett hangvételű szövegeket sorolja a virágénekek közé (PIRNÁT 1996, 9–39). Sylvester kijelentését a beszídnek nemesen való szerzísí-ről Horváth ezzel szemben úgy értelmezi, hogy az a virágénekekben Sylvester szerint gyakran megjelenő parabolikus–metaforikus fogalmazásmódra, nem pedig magukra a virágénekekre vonatkozik (HORVÁTH I., 1982, 241–241), hiszen ezekről elég egyértelműen nyilatkozik a fordító, mikor az éppen megdicsért fogalmazásmódot azonnal mintegy példával is illusztrálva a virágénekek nyelvi megoldásaira való hivatkozást a ganéjban való aranykereséshez hasonlítja (SYLVESTER 1541, Zz4r; a virágének-vitához: TÓTH T., 2007, 132–145).
A kétsoros töredékben két szereplő jelenik meg: az egyes szám első személyű beszélő és – az ő reflexióin keresztül – az egyes szám második személyű virág. Amennyire tehát a töredékből meg lehet állapítani, a magyar irodalomban itt szólal meg először az a lírai én, aki beszédének címzettjét kizárólag a hozzá való érzelmi viszonyán keresztül mutatja be.
A vers tízszótagos első és tizenegyszótagos második sora rímel: ennyi bizonyosat lehet a Soproni virágének verseléséről kijelenteni.
Császár Elemér, aki verstani szempontból először elemezte, a második sor egy teljesen fölösleges szótagját elhagyva, háromütemű tízes sorfajtát vélt felismerni a töredékben. Két ütembeosztást (4+3+3; 4+4+2) is megenged, de a 4+3+3-as tagolást tartja jobbnak: „Virág tudjad | tőled el | kell mennem / És éretted | kell gyászba | ölteznem” (CSÁSZÁR 1929, 26). Császárral ellentétben Vargyas Lajos négy ütemre tagolta a töredéket (Virág | tudjad, || tőled el kell | mennem, / És te íret- | ted kell || gyászba öl- | teznem), amelyben változó szótagszámú ütemekből építkező verset látott (VARGYAS 1952, 128). Ugyanezt az értelmezést találjuk Gáldi Lászlónál is (GÁLDI 1961, 31). Mivel azonban a megállapított ütemhatárok helyességét – kontrollanyag hiányában – kizárólag saját ritmusérzékünkre hivatkozva fogadhatjuk vagy utasíthatjuk el, Császár, Vargyas és Gáldi e verstani sémáit egyelőre megalapozatlan ötleteknek kell tekintenünk. A bebizonyíthatatlan föltevések száma tetszőlegesen szaporítható. A hosszú ill. rövid szótagok eloszlásának viszonylagos rendezettsége például mintha szintén valami ritmust mutatna, talán egy rég elveszett dallamét:

Vi-	rág	tud-	jad,	tő-	led	el	kell	men-	nem,
U	–	–	–	–	U	–	–	–	–
és	te-	é-	ret-	ted	kell	gyász-	ba	öl-	tez-	nem.
–	U	–	–	–	–	–	U	–	–	–

A hivatkozások feloldását lásd a szakirodalmi bibliográfiában.

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA