Egy korábbi, elveszett magyar-latin szójegyzék másolata. Eredetije bajor-osztrák földön keletkezett német-latin szójegyzékre tekint vissza. Rokonságban van az 1395 k. keletkezett Besztercei és az 1435 körüli Soproni szójegyzékkel, de mindkettőnél gazdagabb: 2140 magyar szót tartalmaz. A szavakat tematikus csoportosításban adja meg, 32 fogalmi csoportot tartalmaz, pl. 1. Deus (Isten) 2. Mondus (világ) 3. Decem (számnevek) 4. Homo (ember) stb. A szócsoportoknak nincs fejezetcímük. Minden csoport latin kezdetét nagy iniciáléval tervezte a másoló, de a helyük többnyire üresen maradt, néhány helyen később pótolták kezdetleges rajzú vörös maiusculás betűkkel. Az iniciálé (vagy a helye) után is nagy betű áll.
Ugyancsak Schläglben őrzik azt a valamivel későbbi Hortulariumot, amellyel korábban egybe volt kötve. A 19. században a szétválasztás után a szójegyzék új kötést kapott. A kolligátum egésze arra utal, hogy tankönyvként szolgált, mégpedig káptalani vagy kolostori iskolában használhatták. (A Besztercei és a Soproni szójegyzék városi iskolai használatban lehetett.)
Átirat a 12. szócsoport, a Piscis : hal elejéről: | |||||||
hal
|
halaſtho
|
kis hal
|
toc
|
viza
|
harcha
|
chompo
|
dizo [dizno]
|
PIſcis
|
piſcina
|
piſciculus
|
dorica
|
vſo
|
barbota
|
tuica [?]
|
del-
|
hal ſereg ’sőreg’
|
poſar
|
idem
|
idem
|
verian
|
chuca
|
idem
|
|
phin ſturio
|
poſardus
|
porand[us]
|
ſtarpo
|
capito
|
luceus
|
lumb[us]
|