Sándor-kódex
| Az elkészítés helye | Nyulak szigete, Domonkos-rendi apácák kolostora (?) |  |
| Az elkészítés ideje | 16. század első negyede | |
| A nyelvemlék anyaga | papír | |
| Levélszám | 20 levél | |
| Méret | 183×135 mm | |
| Őrzőhely | ELTE Egyetemi Könyvtár, Budapest (Magyarország) | |
| Jelzet | Cod. Hung. 6 | |
| Egyéb | – bastarda írás – barna bőrkötés, 1847 körül – | |
| Digitalizált változat | ||
| Digitalizálás helye, ideje | ELTE Egyetemi Könyvtár |
Leírás
A Sándor-kódex egyetlen kéz írása, feltehetően a szigeti domonkos apácakolostor lakói számára készült. Az, hogy férfi szerzetes, vagy apáca másolta-e, vitatott. Az viszont valószínű, hogy a kötetet nyitó traktátust férfi fordította, hiszen a ne kéméld mast az béka szalannát (f. 4r) kifejezés használata egy apácától szokatlanul vaskos lenne. A tartalom és a megszólítások egyértelműsítik a kódex női kolostori használatát. Az alapvetően domonkos jelleg mellett feltűnő ferences elemek arra utalnak, hogy a másolat alappéldányát franciskánus környezetből, vélhetően az óbudai klarisszáktól kölcsönözték. A marginális bejegyzések – amelyek egy része a főszövegnél későbbi – a jelenlegi kötés készültekor csonkultak. A pirossal történő aláhúzások használata humanista vonás. A Sándor-kódex vegyes tartalmú, szövegegységei között nem látszik kapcsolat. Az elején található traktátust a Három körösztyén leányt… kezdetű, dialogizált legenda követi. A mű forrása Hrotswitha 10. századi, gandersheimi kanonissza Dulcitius című alkotásának Konrad Celtis által modernizált változata. Minthogy Celtis 1497-ben Budán járt, lehetséges, hogy magával hozta a szöveget. Mivel átdolgozása 1501-ben nyomtatásban is megjelent, a magyar fordító ezen az úton is hozzájuthatott. A magyar változatot készítője a saját kora viszonyaihoz igazította. Így lett a mű színhelye a római császár palotája helyett a török szultán udvara. A szövegből egyértelműen kiderül, hogy – bár a másoló tisztában volt a mű párbeszédes jellegével – a Három körösztyén leányt… nem egy színpadi mű szövegkönyve, hanem olvasmánykézirat. A Sándor-kódex két tanítással folytatódik, majd latin nyelvű intelmek következnek. Ezután olvasható Tundalus látomása. A lovag elbeszélését egy Marcus nevű szerzetes egy apácafőnöknő számára foglalta írásba. A nyelvemlékben a mű huszonhat fejezetéből csak a tizedik szerepel, amely arról szól, hogy mi nemő kénnyok volna az testi bőnnel élő egyházi emböröknek, jelösben azoknak, kik ön magokkal fajtalankodnak (f. 20r). A kódex végén olvasható példa egy olyan apáca bűnhődéséről szól, aki gyakran veteködött, és bémonta az többinek mindön dolgokat (árulkodott) és nagy gyakran meg törte az szent szeretetöt köztönk (f. 20v). Az, hogy a Sándor-kódex része volt-e az egykori Cornides-kolligátumnak, kétséges, bár az MTA számára Illés László a Cornides-kolligátum részeként másolta le 1841-ben (MTA Könyvtára, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Ms. 864). Jelenlegi formájában Toldy Ferenc köttette be 1847 körül, s ő nevezte el Sándor Istvánról, a 18–19. század fordulóján élt irodalmárról.
Wehli Tünde és Bibor Máté János
