Pozsonyi kódex

Az elkészítés helye	Somlóvásárhely
Az elkészítés ideje	1520
A nyelvemlék anyaga	papír
Levélszám	42 levél
Méret	145×100 mm
Őrzőhely	Magyar Ferences Könyvtár, Budapest (Magyarország)
Jelzet	Muz. 32
Egyéb	– bastarda currens és kurzív írás – vaknyomásos bőrkötés –
Digitalizált változat	http://archivum.ferencesek.hu/letoltes/digibibl/CodMed07.pdf
Digitalizálás helye, ideje

Leírás

Egy 1505-ben nyomtatott premontrei breviáriumhoz – még a könyv bekötése előtt – üres lapokat fűztek valamikor a 16. század első évtizedében. Ennek a könyvnek az imádságokkal beírt lapjai képezik a Pozsonyi kódexet. A kódex annak a premontrei reformnak a terméke, amelyet Fegyverneky Ferenc sági premontrei prépost (1506–1535) irányított. Az ő kérésére települhettek 1511-ben obszerváns premontrei apácák Somlóvásárhelyre a laza erkölcsű bencés apácák monostorába, átvették azok feladatát és egy kisebb hiteleshelyi kancelláriát működtettek. Anyakolostorukból – a szegedi Szentlélek monostorból – szerkönyveket is vittek magukkal. A Pozsonyi kódexet 1836-ban Döbrentei Gábor fedezte fel. A könyv ezek után többször lappangott, így ez az egyetlen késő középkori nyelvemlékünk, amelyet a 19. század végén Volf György csak egy kéziratos másolat alapján tudott kiadni a Nyelvemléktár című sorozatban. A Pozsonyi kódex 1914-ben került ismét elő, Gábriel P. Gottfried azonosította és mutatta be. A kódex lappangásának oka az volt, hogy elfeledkeztek arról, hogy egy nyomtatott könyvbe van kötve – így hiába keresték kéziratként a pozsonyi ferencesek könyvtárában. 1940-ben Gábriel Asztrik írt tanulmányt a Pozsonyi kódexről. Ebben megjegyezte, azt hallotta, Szombathelyen van a kézirat, de nem találta – bár tanulmányából inkább az derül ki, hogy a kódex akkor ott megfordult a kezében. Óvatossága valószínűleg a trianoni békeszerződés utáni állapotokkal magyarázható. Ezután ismét hiába keresték a kéziratot, nyoma veszett. 1982-ben Lázs Sándor azonosította az esztergomi ferences kolostor könyvtárában. A kódex késő középkori útja legalább olyan kalandos, mint a modern kori. 1520-ban Mihály deák és egy ismeretlen – talán Zantoss – nevű férfi másolta. Mihály deák feltehetőleg a somlóvásárhelyi premontrei apácák hiteleshelyének szolgálatában állt, amikor beírta a könyvbe Szent Brigitta 15 imáját. A másik férfi – írása és rajzai alapján – Mihálynál képzettebb lehetett, ő a magyar imádságok mellett latin nyelvűeket is bejegyzett a kódexbe. A két másoló magánmegjegyzéseit valaki később kidörzsölte a kódex lapjairól. Az íveket azonban nem írták tele. Az üresen maradt lapokra az imakönyvet használó apácák írtak le Szent Annához, Szent Andráshoz és Szent Miklóshoz szóló latin szekvenciákat Bécsben a Porta Coeli (Mennyország kapuja) kolostorban, ahová már 1544 előtt több hullámban megkezdődött török előli menekülésük. Az apácák innen rövid időre visszatértek a felégetett és kifosztott somlóvásárhelyi Szent Lambert kolostorba, majd 1586 után Pozsonyban, a klarisszáknál találtak menedéket, ahova 1615-ben a – korábban szintén a török elől elmenekült – margitszigeti domonkos apácák is átköltöztek. A Pozsonyi kódex ekkor is használatban volt, valamelyik premontrei apáca másolt bele a szigeti domonkos nővérek Thewrewk-kódexéből imádságokat. A Pozsonyi kódexnek a vándorlásban társa volt a Szegedi Antifonále, amelybe a premontrei apácák bejegyezték, hogy anyakolostoruk a tűz áldozatává vált: 1516 esztendőben … megége Szent Léleknek monostora és Szent Miklósé és felső várasnak, Szegednek nagyobb részje első hídnépének… A kódexben utalás van arra is, hogy a premontrei apácáknak jelentős liturgikus könyvtáruk volt. Ezek elvesztek ugyan, de egy Sümegen 1597-ben az apácák hátrahagyott értékeiről felvett leltár néhány könyv leírását – köztük egy magyar nyelvűét is – megőrizte.

SZÖVEGKIADÁS SZAKBIBLIOGRÁFIA