A leleszi konvent hiteleshelyi feljegyzése
| Az elkészítés helye | Vécs, Ladamócz |  |
| Az elkészítés ideje | 1562–1567 | |
| A nyelvemlék anyaga | papír | |
| Levélszám | 1 levél | |
| Méret | 325×208 mm | |
| Őrzőhely | Országos Széchényi Könyvtár, Budapest (Magyarország) | |
| Jelzet | MNy 64 | |
| Egyéb | – kurzív írás – magyar nyelvű – | |
| Digitalizált változat | Lásd ezen az oldalon – jobbra, fent – a kattintható képet. | |
| Digitalizálás helye, ideje | Országos Széchényi Könyvtár |
Leírás
Az 1562 és 1567 közé datálható nyelvemlék a leleszi premontrei konvent hiteleshelyi tevékenységéhez köthető. A hiteleshelyek közhitelű oklevelet állítottak ki egyrészt természetes vagy jogi személyek kérésére, másrészt királyi parancsra vagy hatósági megbízás alapján. A 12. század utolsó negyedétől adatolható hiteleshelyi tevékenységben eleinte a székes- és a jelentősebb társaskáptalanok vettek részt, amelyekhez a 13. század folyamán számos bencés, premontrei és johannita konvent csatlakozott. A hazai jogfejlődés e sajátos, 1874-ig fennálló intézménye az írás jogbiztosító szerepe iránt megnyilvánuló társadalmi igény növekedésével párhuzamosan alakult ki, s évtizedeken keresztül alapvetően a magánjogi írásbeliség területén működött: a közhitelességgel bíró káptalanok és konventek a hozzájuk forduló felek különböző jogi természetű ügyeire (adásvétel, csere, adomány, elzálogosítás, végrendelet, ügyvédvallás stb.) vonatkozó bevallásairól bocsátottak ki oklevelet (fassio). Az eljárás teljes egészében az egyházi testület épületében zajlott le. Az intézményrendszer a közjogi írásbeliség területén, az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban 1272-től kezdve fejtett ki rendszeres tevékenységet: a hiteleshely uralkodói parancsra vagy hatósági megbízásra delegálta tanúbizonyságát az adott ügyben eljáró világi személy (királyi, nádori stb. ember) mellé. A hatósági parancslevél (mandatum) alapján az egyházi testület épületén kívül végzett eljárásról (birtokba iktatás, határjárás, idézés, vizsgálat stb.) a kiküldöttek visszatérésük után jelentést tettek, amit figyelembe véve a hiteleshely megfogalmazta jelentését (relatio) a megbízó hatóság számára.
A hiteleshelyi kiküldött a külső hiteleshelyi munka során, az eljárás helyszínén a szükséges adatok rögzítése céljából rendszeresen készített feljegyzést, amely alapján az egyházi testület épületében az eljárásról kiállítandó oklevelet megszerkesztették. Ilyen feljegyzés a Széchényi Könyvtár MNy 64. jelzetű nyelvemléke, amely a leleszi konvent külső hiteleshelyi munkája során jött létre, tehát az oklevéladást megelőző munkafázisban. Tárgyát tekintve tanúvallatás. Az eljárást Zalontai Bálint királyi ember és a konvent küldöttje, Zalánkeméni Péter pap végezték el. A kiküldöttek két szomszédos Zemplén megyei település, Szomotor és Vécs között húzódó határ ügyében vallattak tanúkat. Zalánkeméni Péter tekinthető a feljegyzés írójának, aki minden bizonnyal jártas volt a hiteleshelyi munkában, rendelkezett a szükséges jogi és gyakorlati ismeretekkel. A jegyzetet a törvényi szabályozás figyelembe vételével készítette el. Joggal tételezhetjük fel, hogy működése alatt nemcsak ezt az egy feljegyzést rögzítette magyar nyelven.
A hiteleshelyi oklevelek nyelve úgy a középkorban, mint a kora újkorban a latin volt, ugyanakkor a rendelkezésünkre álló szórványos adatok arról tanúskodnak, hogy a 16. században már a magyar nyelv is jelen volt a hiteleshelyi írásbeliségben. Az ismertetett nyelvemlékkel ezek az adatok gyarapodtak.
Valószínű, hogy a feljegyzés a megbízó hatóságnak címzett jelentés megírása után a leleszi konvent levéltárába került. A recto jobb alsó sarkában látható jegyzetet (Fasc. 26. Nrus 38. Prot. pagi. 341.) a levéltár 18. századi rendezése során vezették rá a kéziratra. Az emléket Fejérpataky László ajándékozta a Széchényi Könyvtárnak 1891. június 20-án.
Kertész Balázs
