Könyvecse az szent apostoloknak méltóságokról

Az elkészítés helye	Nyulak szigete, Domonkos-rendi apácák kolostora
Az elkészítés ideje	1521
A nyelvemlék anyaga	papír
Levélszám	32 levél
Méret	186×135 mm
Őrzőhely	ELTE Egyetemi Könyvtár, Budapest (Magyarország)
Jelzet	Cod. Hung. 5
Egyéb	– bastarda írás – zöld bőrkötés, 1847 körül –
Digitalizált változat	https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/18399
Digitalizálás helye, ideje	ELTE Egyetemi Könyvtár

Leírás

A Könyvecse név szerint nem ismert másolója a mű végén feltüntette a másolás évét. A kézirat feltehetően a Nyulak szigeti scriptoriumban készült. Érdekessége a vörös aláhúzások használata, ami humanista kódexek jellemzője. A kódex tartalma egyetlen traktátus, amely azt igyekszik bizonyítani, hogy az apostolok – minden gyarlóságuk ellenére – az összes többi, náluk akár sokkal erényesebb szentnél közelebb állnak Jézushoz. A magyar nyelvemlékek túlnyomó többségétől eltérően ennek latin eredetije is Magyarországon készülhetett. Erre utal, hogy említi Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Lászlót és Szent Margitot, emellett tartalmazza a magyar szentként is tisztelt Alamizsnás Szent János egy példáját is. Az ismeretlen szerző idézetek sorát építette be hat részes művébe, a klasszikus auktoroktól egészen a – számára – közeli múltban élt szerzőkig, mint például Lorenzo Giustinian (1381–1456) és Ferreri Szent Vince (1350 k.–1419). Ez utóbbi egyik, a Szentháromság vasárnapja utáni 11. vasárnapra szánt beszédének (Sermo CLIV) fordítása az a párbeszédes jelenet (f. 18r–20r), amelyet többnyire az Apostolok vetekedése címen említenek. A katalán származású, domonkos rendi szerzetes e prédikációjában a Máté (18,1), Márk (9,33–34) és Lukács (9,46 és 22,24) Evangéliumában pár szóval említett eseményt fejtette ki igen szellemesen, a magyar fordító pedig humoros kiegészítésekkel fűszerezte. A korábbi szakirodalom drámai emlékként értelmezte a szöveget, azonban bármilyen pergő is a párbeszéd, hiba volna besorolni a magyar nyelvű drámairodalom korai emlékei közé. Sokkal valószínűbb, hogy példaként iktatták be a szövegbe annak illusztrálására, hogy íme azért az apostolokban kevélséget találunk (f. 19v). A kódex további érdekessége, hogy benne található (f. 24r) a legrégebbi ismert magyar nyelvű hexameter: Mely nagy volt Róma, az ő romlása jelenti (Lucanus, Pharsalia, VII, 418–419). Szintén a Könyvecse tartalmazza a ma ismert legkorábbi Dante-fordítást is: Ez tüzes szárnyú édes elmélkedő emberek, az tűzzel gyújtattak vala fel ahonnat az nemes virágok nevekednek és az szent gyümölcsök (Paradiso, XXII, 26–28). Nem biztos azonban, hogy ezek bármelyike is az eredeti műből került a traktátusba, valószínűbb, hogy – a korszakra nagyon jellemző – idézetgyűjtemények valamelyikéből vagy egy másik traktátusból származnak. A szigeti nővérek ezt a kéziratot is magukkal vitték, amikor 1540-ben végleg elhagyták kolostorukat. Kihalásukkor (1637) a kódex a nekik végső otthont adó pozsonyi klarisszákhoz került. A Könyvecse – a Cornides-kolligátum részeként – a ferences apácák kolostorának 1782-ben történt feloszlatását követően jutott az Egyetemi Könyvtárba. Az MTA számára – a Cornides-kolligátum részeként – Illés László másolta le 1841-ben (MTA Könyvtára, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Ms. 864). Jelenlegi formájában Toldy Ferenc köttette be 1847 körül, s ő nevezte el a benne olvasható traktátus bevezető sora alapján.

SZÖVEGKIADÁS SZAKBIBLIOGRÁFIA