Königsbergi töredék és szalagjai – A Königsbergi töredék
| Az elkészítés helye |  |
|
| Az elkészítés ideje | 14. század közepe, második fele | |
| A nyelvemlék anyaga | pergamen | |
| Levélszám | egy levél és négy szalag | |
| Méret | a töredék:190×140 mm, a ma lappangó négy szalag: 20–25×90–95 mm | |
| Őrzőhely | A töredék őrzőhelye: Biblioteka Universyteta, Toruń (Lengyelország). A szalagok lappanganak, fotómásolatuk az MTA Könyvtárának Kézirattárában van. | |
| Jelzet | a töredék: Rps 25/III, a szalagok fotómásolata: 4822/14–24 | |
| Egyéb | ||
| Digitalizált változat | ||
| Digitalizálás helye, ideje |
Leírás
A Töredék és a Szalagok ma ismert formájukban egy eredetileg a 13. századból származó, ám számos későbbi, 14–15. századi betoldást tartalmazó kódex kötésében maradtak fenn. A Töredéket a kötet szennylapjául használták fel, míg a Szalagokat a kötés megerősítésére szolgáló csíkként a kódex gerincére a bordák közé ragasztották, hogy a könyvtestet és a kötet tábláit egyben tartsák. A Töredék eredetileg egy duplafólió jobb oldali lapja volt, amelyet a könyvkötő nem pontosan a közepén vágott ketté, hanem úgy, hogy a szemben levő oldalból keresztben mintegy 1–1,5 ujjnyi szeletet rajtahagyott a megmaradt lapon. Ezen a csíkon a kilenc sornyi magyar szöveget író kéztől származó, szintén magyar nyelvű szöveg sorainak utolsó betűi látszanak (pl. –uc, -iuc), hátlapján pedig a levágott ugyancsak magyar szövegrész sorai élén álló betűk szinte alig látható maradványai. Ezt a megmaradt csíkot a könyvkötő azután behajtotta, s ennél fogva kötötte be a Töredéket tartalmazó lapot a kódex elejére. A Szalagokon olvasható magyar szöveg – már amennyire ez a 19. század végén és a 20. század elején készített fotók alapján megállapítható – ugyanazon kéztől származik, mint a Töredék kilenc sora. A szöveg a négy Szalag mindkét felén végigfut, az elülső (rektó) oldalon a sorok legeleje hiányzik, s a szöveg vége és a margó is látható, míg a hátoldalukon (verzó) jól látható a szöveg eleje a margóval, s a sorok vége van levágva. A négy szalag körülbelül a középtájon összeillesztve 10–11 csaknem teljes magyar sort ad ki. A szöveg egyetlen, párbeszédekkel és monológokkal tarkított narratívát alkot, melynek középpontjában Mária áll. Az elbeszélés időrendben halad: a Szalagok előlapján Gábriel angyal kiválasztásáról hallunk, akit Isten Názáretbe küld, s ezután – a Szalagok előlapjának töredékes alsó részén – találjuk az Angyali Üdvözlet leírását. A történet a Szalagok hátoldalán – Szilády Áron rekonstrukciója szerint – Rómában folytatódik tovább, ahol egy jósnő beszél Isten, a keraluc kerálának szent, arany oltáráról, azaz Máriáról, aki egy látomásban (látotuban) mint gyermekét ölében tartó szűz jelent meg neki. Ezután a – Szalagok hátoldalának töredékein – valaki felkeresi a jászlat, s bepólyálva ott látja a kisdedet, amin az ürdügök szörnyűlének. Ezután következik a Töredék híres leírása, mely szerint valakik úgy szólánok, hogy még soha (világ kezdetüitül fugva) olyan nem történt, hogy szűz gyermeket szüljön, s mégis szűz maradjon, s ezzel a szöveg véget is ér. A Szalagok által alkotott oldal és a Töredék, amint azt az újabb kutatások egy szövegpárhuzam segítségével bebizonyították, eredetileg összetartozhatott. A nemrégiben talált szöveg szerint ugyanis, amely nagyfokú hasonlóságot mutat a Töredék magyar szövegével, az úgy szólánok alanya a Szalagok végén olvasható ürdügök lehetnek, akik – amint azt a magyar szöveg mondja – valószínűleg a Töredék mondataival szürnyülének. A KTSz eredeti formájában tehát egy olyan duplaoldal lehetett, amelynek első lapja mindkét oldalán magyar szövegek, második lapja elején magyar, utána azonban latin szövegek, különböző prédikációvázlatok állhattak. Ez a duplaoldal eredetileg az emlékek őrzőkódexének utolsó ívfüzetének legfelső, könnyen eltávolítható duplaoldalát képezhették, amelyet a 15. században, amikor a kódex már a Königsberg közelében fekvő Wehlau ferences kolostorának könyvtárában volt, feltehetőleg az érthetetlen magyar szöveg miatt eltávolítottak, s helyére egy 10 lapból álló papírfüzetet kötöttek, a kivágott duplaoldal darabjait pedig a kódex újrakötéséhez használták fel. A két részből álló emlékcsoportból először az úgy szólánok kezdetű Töredéket fedezték fel, 1863-ban, erről Toldy Ferenc még ugyanabban az évben hírt adott, s az emléket is ő nevezte el Königsbergi töredéknek. A Szalagokat harminc évvel később, 1895-ben fedezte fel a königsbergi könyvtár igazgatója, Paul Schwenke, s a Magyar Akadémia kérésére ő szedette ki őket a kódex kötéséből. A négy Szalagot ezután többször Magyarországra hozták, s le is fotóztatták, ám egyik kép sem sikerült szerencsésen, s a szöveg olvasata máig is sok helyütt bizonytalan. Később az Akadémia és a Nemzeti Múzeum többször megpróbálkozott a nyelvemlékek megvásárlásával, ám az ezirányú kísérletek sikertelenek voltak, s a töredékek Königsbergben maradtak. A II. világháború során a szovjet bombázások elől a könyvtár anyagát különböző más gyűjteményekbe próbálták menteni, s így a nyelvemlékeknek hosszú időre nyoma veszett. Csak 1984-ben sikerült őket azonosítani a lengyelországi Toruń egyetemének könyvtárában, ám ekkor már csak a Töredék volt meg, a Szalagok és az őrzőkódex mindmáig ismeretlen helyen lappang, sőt lehetséges, hogy meg is semmisült. Lásd még TÓTH Péter tanulmányát A Königsbergi töredék és szalagjai újabb vizsgálata címmel a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban.)
Tóth Péter
A Königsbergi töredék és szalagjai őrzőkódexe
A KTSz őrzőkódexe eredetileg egy két tagból álló, negyedrét (195×145 mm) pergamen-kolligátum volt, melyhez a 15. században egy harmadik tagot fűztek, mely papírlapokból állt. A kötet teljes terjedelme 108 levél volt. A kolligátum első (ff. 2–43) és második (ff. 44–97 és 108) tagját feltehetőleg a 13. század végén írták gótikus könyvírással. Ebben a részben több művészien illuminált díszes kezdőbetű is található, talán a legszebb darab a 45r levélen látható, ahol egy S iniciáléban a gyermekét ölében tartó Szűz Máriát és egy térdelő szerzetest látunk. A kódex egy domonkos eredetű műveket tartalmazó, 13–14. század fordulóján íródott és összeszerkesztett gyűjtemény, amely valószínűleg Itáliából származik. Ismeretlen tulajdonosa ezután 1393-ban Boroszló, akkoriban nagy tekintélyű kancellárjánál, Petrus de Boleslauiánál bukkan fel. Ez a Péter nevű hivatalnok 1394-ben otthagyta hivatalát, és a litván nagyherceg, Vitold szolgálatába állt, annak kancelláriáját vezette. A kötet tehát valószínűleg az ő vagy környezete révén kerülhetett Boroszlóból a Königsberg melletti wehlaui ferences kolostorba, ahonnét annak 1525-ben történt feloszlatása után a kolostor többi könyvével együtt a tapiaui fejedelmi könyvtárba került, amely később a Königsbergi Egyetemi Könyvtáré lett. A Königsbergi töredék és szalagokat tartalmazó duplaoldal eredetileg ennek a kódexnek képezhette részét, s annak bekötésekor emelték ki, s kötötték be a könyv kötésébe. A magyar szöveget tartalmazó lapok a kódex utolsó ívfüzetének legfelső duplaoldalát képezhették, amely eredetileg üres lehetett. Erre az üresen maradt helyre írhatta a kódex magyar használója néhány latin nyelvű prédikációvázlat kíséretében a magyar nyelvű szöveget. Az őrzőkódexszel a kutatás mindez ideig nagyon keveset foglalkozott. Bár a magyar szöveg megtalálása után ugyan alkalmanként hírt adtak róla, s rövid, vázlatos leírását is publikálták, ám tartalmi jellegű feltárására sohasem került sor, s a könyvtár kódexeinek nyomtatott katalógusába sem került be. A kötet a königsbergi könyvtár 1944-es kiköltöztetése során ismeretlen helyre került, s sajnálatos módon azóta sem került elő. Szerencsére a kötet jelentős részét Jakubovich Emil 1930-as berlini útja során lefényképeztette, s a fotók Jakubovichnak a kódexről készített jegyzeteivel együtt az MTAK Kézirattárában található hagyatékában fennmaradtak. Lásd még TÓTH Péter tanulmányát A Königsbergi töredék és szalagjai újabb vizsgálata címmel a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban.)
A KTSz őrzőkódexe eredetileg egy két tagból álló, negyedrét (195×145 mm) pergamen-kolligátum volt, melyhez a 15. században egy harmadik tagot fűztek, mely papírlapokból állt. A kötet teljes terjedelme 108 levél volt. A kolligátum első (ff. 2–43) és második (ff. 44–97 és 108) tagját feltehetőleg a 13. század végén írták gótikus könyvírással. Ebben a részben több művészien illuminált díszes kezdőbetű is található, talán a legszebb darab a 45r levélen látható, ahol egy S iniciáléban a gyermekét ölében tartó Szűz Máriát és egy térdelő szerzetest látunk. A kódex egy domonkos eredetű műveket tartalmazó, 13–14. század fordulóján íródott és összeszerkesztett gyűjtemény, amely valószínűleg Itáliából származik. Ismeretlen tulajdonosa ezután 1393-ban Boroszló, akkoriban nagy tekintélyű kancellárjánál, Petrus de Boleslauiánál bukkan fel. Ez a Péter nevű hivatalnok 1394-ben otthagyta hivatalát, és a litván nagyherceg, Vitold szolgálatába állt, annak kancelláriáját vezette. A kötet tehát valószínűleg az ő vagy környezete révén kerülhetett Boroszlóból a Königsberg melletti wehlaui ferences kolostorba, ahonnét annak 1525-ben történt feloszlatása után a kolostor többi könyvével együtt a tapiaui fejedelmi könyvtárba került, amely később a Königsbergi Egyetemi Könyvtáré lett. A Königsbergi töredék és szalagokat tartalmazó duplaoldal eredetileg ennek a kódexnek képezhette részét, s annak bekötésekor emelték ki, s kötötték be a könyv kötésébe. A magyar szöveget tartalmazó lapok a kódex utolsó ívfüzetének legfelső duplaoldalát képezhették, amely eredetileg üres lehetett. Erre az üresen maradt helyre írhatta a kódex magyar használója néhány latin nyelvű prédikációvázlat kíséretében a magyar nyelvű szöveget. Az őrzőkódexszel a kutatás mindez ideig nagyon keveset foglalkozott. Bár a magyar szöveg megtalálása után ugyan alkalmanként hírt adtak róla, s rövid, vázlatos leírását is publikálták, ám tartalmi jellegű feltárására sohasem került sor, s a könyvtár kódexeinek nyomtatott katalógusába sem került be. A kötet a königsbergi könyvtár 1944-es kiköltöztetése során ismeretlen helyre került, s sajnálatos módon azóta sem került elő. Szerencsére a kötet jelentős részét Jakubovich Emil 1930-as berlini útja során lefényképeztette, s a fotók Jakubovichnak a kódexről készített jegyzeteivel együtt az MTAK Kézirattárában található hagyatékában fennmaradtak. Lásd még TÓTH Péter tanulmányát A Königsbergi töredék és szalagjai újabb vizsgálata címmel a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban.)
Tóth Péter