Kazsui Borbála elismervénye

Az elkészítés helye
Az elkészítés ideje	1518–1523
A nyelvemlék anyaga	papír
Levélszám	1 levél
Méret	225×215 mm
Őrzőhely	Országos Széchényi Könyvtár, Budapest (Magyarország)
Jelzet	MNy 24 (Szintén az OSZK-ban található a fényképmásolat: Fasc. X./30, 113, 172.)
Egyéb	– rányomott pecsét nyoma –
Digitalizált változat	pdf
Digitalizálás helye, ideje	Országos Széchényi Könyvtár, 2008

Leírás

Kazsui Borbála nyugtát ad arról, hogy Drágffy Jánostól minden özvegyi részét megkapta. Az iraton nincsen keltezés, Drágffy Jánost viszont tárnokmesternek nevezik benne, ez alapján lehet 1518 és 1523 közöttinek datálni. Az elismervényt Károlyi Mátyás özvegye, Kazsui Borbála íratta, az aláírás és egy betoldott rész, azonban Drágffytól származik. Ebből a tényből az irat első közlője, Nagy Gábor (Tudományos Gyűjtemény 1835/7: 36–38. o.) arra következtetett, hogy a nyugta eredetileg két példányban készült, s az özvegy tulajdonában lévő, Drágffy által hitelesített példány maradt fenn. A benne említett helységekben Drágffy János nemcsak Károlyi Mátyás jószágait bírta, hanem vásárlás, illetve zálogbavétel útján Károlyi István részeit is (A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. 1–5. Szerk. Károlyi Tibor, Géresi Kálmán. Budapest, 1882–1897. 3: 137–9). Károlyi Mátyás birtokait azonban ennek (1523 előtt bekövetkezett) halála után Drágffy nem a Károlyi családnak, hanem az özvegynek, Kazsui Borbálának adta vissza, mint ezt a magyar nyugta bizonyítja. 1525-ben Károlyi László per útján követelte vissza ezeket a részeket (KárOkl. 157–8. o.), de majd csak fia, Péter kapja vissza 1544-ben Lónyai Andrástól, Kazsui Borbála unokájának, Csobai Lucának a férjétől ([Éble Gábor – Pettkó Béla] – Károlyi László A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története. 1–2. Budapest,1911. 216–217. o.)

Az átírt szöveg és a hozzá tartozó jegyzetek (pdf)
Forrás: Középkori leveleink (1541-ig). Szerkesztette: Hegedűs Attila és Papp Lajos, Tankönyvkiadó, Budapest, 1991., 74. o.

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA