Jókai-kódex

Az elkészítés helye
Az elkészítés ideje	1440 körül
A nyelvemlék anyaga	papír
Levélszám	81 levél
Méret	195×136 mm
Őrzőhely	Országos Széchényi Könyvtár, Budapest (Magyarország)
Jelzet	MNy 67
Egyéb	– bastarda írás – eredeti fatáblás bőrkötés –
Digitalizált változat	pdf
Digitalizálás helye, ideje	Országos Széchényi Könyvtár

Leírás

A Jókai-kódex a legkorábbi magyar nyelvű, kézzel írott könyv. Keletkezésének helye ismeretlen. Egy kéz másolta, a benne található kétféle vízjel egyike alapján a másolás ideje az 1440 körüli évekre tehető. A szöveg nem önálló magyar fogalmazás, hanem latinból készült fordítás, amely – nyelvének és helyesírásának tanúsága szerint – a 14. század utolsó negyedében keletkezhetett. A mű Szent Ferenc és társai élettörténetét mutatja be legendás történetek sorozatán keresztül. A kutatás nem talált olyan latin forrást, amelyre a magyar fordítás teljes egészében visszavezethető lenne. A fordító minden bizonnyal több, a rendalapítóról és társairól szóló latin nyelvű munkából kompilált. A felhasznált források: az Actus beati Francisci et sociorum eius, a Speculum perfectionis, Bonaventura Szent Ferenc-legendája, valamint Bartholomaeus de Pisis Liber comformitatum című munkája. A kézirat csonka, a kódextest különböző részeiből legalább 27 levél elveszett.
Tartalma alapján a fordítást és a Jókai-kódexben fennmaradt másolatot egyaránt ferences munkának tekinthetjük. Emlékünk önálló, anyanyelvű olvasmány, azonban azt a kérdést, hogy milyen közönség számára készült a fordítás, majd évtizedekkel később a másolat, nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. A kutatók egy része mindkét esetben klarisszákra gondol, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy latinul gyengén tudó ferences szerzetesek jelentették a célközönséget. Mások úgy látják, hogy a Jókai-kódexet az obszerváns ferencesek lelki gondozása alá került budai beginák számára másolták a budavári obszerváns kolostorban. Olyan nézet is felmerült, mely szerint a fordítás eredetileg a Boszniában térítő obszerváns ferencesek számára készült.
A kézirat nemcsak fizikai valójában a legkorábbi nyelvemlékkódexünk, hanem nyelvében is: nem ismerünk korábban keletkezett, könyvnyi terjedelmű magyar szöveget. A saját korában egyedül álló fordítás jóval megelőzi a 15. század utolsó és a 16. század első harmadában kibontakozó magyar nyelvű kolostori irodalmat, melynek során a rendszeres fordítói munka eredményeként megerősödött az írott irodalmi magyar nyelv. Ezzel magyarázható, hogy a kódex nehézkes, számtalan félreértéstől és latinizmustól terhelt szövege a latin eredeti nélkül sokszor érthetetlen. A fordítás a magyar nyelvnek egy korábbi állapotát tükrözi, mint a később keletkezett nyelvemlékkódexek. Szókincse számos kihalt szót őriz, ezeknek egy része más nyelvemlékeinkben sem található meg. Több idegen eredetű szavunk a fordító számára még ismeretlen volt, ezek helyén a régi magyar kifejezéseket használta; ilyen például a ’kietlen’, amit később a ’puszta’ váltott fel. A Jókai-kódex ortográfiáját a másoló helyesírása határozza meg, azonban a szövegen átüt a mintapéldány archaikusabb volta: a scriptor számos esetben a mintapéldányban olvasott alakot írta le; egy részüket érintetlenül hagyta, más részüket javította.
A kódex későbbi sorsa is ismeretlen. Volf György, a nyelvemlék első kiadója szerint a kézirat a 16. sz. második felében apácák – de nem klarisszák – birtokában volt. 1925-ig a könyvet Ehrenfeld-kódex néven tartották számon felfedezője, Ehrenfeld Adolf után, aki 1851-ben Nyitrán még gimnazistaként szerezte azt meg egyik osztálytársától. Halála után az örökösök többször felajánlották a kéziratot megvételre az Országos Széchényi Könyvtárnak, azonban az adásvétel a magas ár miatt nem történt meg. 1925 februárjában az örökösök a londoni Sothebyn keresztül árverésre bocsátották a kódexet 1000 angol font kikiáltási áron. Ezek után a magyar nemzetgyűlés elhatározta a nyelvemlék megmentését, s végül 1450 angol fontért sikerült megvásárolni a kéziratot, mely még az év folyamán a Széchényi Könyvtárba került. Ekkor kapta jelenlegi elnevezését Jókai Mór születésének századik évfordulója emlékére.

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA