Gömöry-kódex
| Az elkészítés helye | Nyulak szigete, Domonkos-rendi apácák kolostora |  |
| Az elkészítés ideje | 1516 | |
| A nyelvemlék anyaga | papír | |
| Levélszám | 164 levél | |
| Méret | 122×90 mm | |
| Őrzőhely | Országos Széchényi Könyvtár, Budapest (Magyarország) | |
| Jelzet | MNy. 5 | |
| Egyéb | – bastarda írás – 1852-ben készült keménytáblás bőrkötés – | |
| Digitalizált változat | Magyar Elektronikus Könyvtár | |
| Digitalizálás helye, ideje | Országos Széchényi Könyvtár |
Leírás
A Gömöry-kódex imádságoskönyv, amely egy Krisztina nevű, feltehetően Nyulak szigeti domonkos apáca megrendelésére készült. A kézirat tizenegy kéz munkája, közülük kettő némileg későbbi. Az imádságokat valószínűleg a kódex másolói válogatták össze, ki-ki a saját egyénisége, állapota, vonzalma szerint. A mintául szolgáló gyűjtemény a nürnbergi Szent Katalin domonkos kolostorral lehetett kapcsolatban: a kódex felépítése az ehhez a kolostorhoz tartozó apáca-imakönyvekkel mutat jelentősebb hasonlóságot. Az imák latin forrásai legnagyobbrészt a 15. század végének népszerű imagyűjteményeiben, Sebastian Brant Hortulus animae (1498) és Nicolaus Salicetus Antidotarius animae (1489) című műveiben keresendők.
A kódex imádságai a kései misztika jellemzőit mutatják, és mind Európában, mind Magyarországon rendi hovatartozástól függetlenül voltak használatosak. A magyar imakönyv jellegű kódexek közül a Gömöry-kódexnek legalább tizenegy másikkal vannak azonos szövegegységei; a legtöbb párhuzam a Thewrewk-kódexszel és a Peer-kódexszel mutatható ki (14, illetve 9 szövegegység). Szent Brigitta 15 imáját hét másik magyar kézirat is tartalmazza, az Anima Christi pedig a 14. század kezdetétől napjainkig népszerű, mai imakönyvekben is megtalálható.
A kézirat jelentősebb scriptorai: a 3. kéz (Krisztina?), aki többször is visszavette a tollat, és szívesen választott a szenvedésmisztikához tartozó imákat. Az 5. kéz munkája terjedelmileg nem jelentős, ellenben paleográfiailag és nyelvileg kiemelkedő. Írása további két szigeti kódexben is fennmaradt: ő egyben a Példák könyve 3. keze és a Cornides-kódex rubrikátora is. A 7. nem apácakéz és nem is domonkos: Tetemy (Tétényi?) Pál pálos vikáriusé Vázsonyból − nevét a 8. kéz jóvoltából ismerjük. A pálos vendégscriptor némileg liturgikusabb szövegekkel gazdagította a kéziratot: a hóráskönyvek szokásos elemei közül a János evangélium kezdetét és Lukács 1,26−38-at írta be, továbbá a Te Deumot és a Magnificatot. A 8. kéz soror Katerina, azaz Legéndy Kató beteges, idős apáca, akinek 1517 tavaszán történt haláláról Ráskay Lea emlékezik meg a Domonkos-kódexben. Katerina betegekért, haldoklókért, halottakért mondandó imádságok megörökítését tartotta fontosnak, de ő másolta a kódexbe a három rózsakoszorút (rózsafüzér), amelyet kezdetleges módon illusztrált is, továbbá a Brigitta-imákat és Árpád-házi Szent Margit latin nyelvű verses zsolozsmáját.
A jelentősebb kezek hangjelölése a többjegyű mellékjeltelen alaptípusba tartozik − természetesen némi ingadozással. A kisebb kezek között (1., 9., 10., 11.) viszont jobbára keverék-helyesírás figyelhető meg: az ö egyjegyű mellékjeles, a palatálisok többjegyű mellékjel nélküliek.
A kódexet a szigetről az apácák a török elől való meneküléskor magukkal vitték. Útjuk Nagyszombaton keresztül Pozsonyba vezetett. A nagyszombati domonkos kolostorban kerülhetett bele egy latin bejegyzés a nagy bécsi pestisjárványról (1575). A kéziratot a pozsonyi klarisszák tovább használták. Ezt a megviselt lapokon kívül két apácanév-bejegyzés is bizonyítja. Az egyik, sor. Catarina Constancia pozsonyi klarissza főnöknőé, aláírása azonban az eredeti kötéstáblával együtt az 1852-es újrakötéskor megsemmisült. A 19. század elején az evangélikus vallású pesti patikárius, Gömöry Károly birtokolta a kódexet, aki 1821. ápr. 30-án a Széchényi Országos Könyvtárnak ajándékozta; ezért viseli ma az ő nevét.
Haader Lea
