Esküszöveg magyar nyelven

Az elkészítés helye
Az elkészítés ideje	1514 után
A nyelvemlék anyaga	papír
Levélszám	239 levél
Méret	296×205 mm
Őrzőhely	Magyar Országos Levéltár, Budapest (Magyarország)
Jelzet	Kollár-féle első kódex, I 7 32. kötet, p. 178.
Egyéb	– kurzív írás – 18. századi bőrkötés – mindkét kötéstáblán Kollár Ádám monogramjával – aranyozott metszés –
Digitalizált változat
Digitalizálás helye, ideje

Leírás

Az úgynevezett Kollár-féle első kódex törvénygyűjtemény, Szent István korától II. Ulászló 1514. évi dekrétumáig tartalmaz törvényszövegeket. Keletkezési ideje az 1514 utáni néhány évre tehető. Elnevezését egykori tulajdonosáról, Kollár Ádámról (1718–1783) kapta, aki 1773-tól a bécsi udvari könyvtár igazgatója volt.
A kézirat 178. oldalán a következő magyar nyelvű esküszöveg olvasható: Isten téged úgy segéljen, Bódog Aszzony neked irgalmat úgy nyerjen, Istennek mind szenti éretted úgy támadjanak, Istennek szent teste te vég napodon idvösségedre úgy méltóljék, föld tetemedet úgy fogadja, onnat harmadnapon úgy ki ne vesse, magol magod úgy ne zakadjon, ítélet napján Istennek ő szent színét úgy láthassad, örök pokolba úgy ne temettessél, hogy az szerzést ez registromba, kit ez ország szerzésére meg írtanak volna, azt erősen és tökéletességgel mind megtartod, semmit ellene nem tész sem tétetsz.
Az eskü a Hunyadi Jánost kormányzóvá választó 1446. évi júniusi országgyűlésen hangzott el. A gyűlés végzéseit tartalmazó dekrétum, amely a kritikai kiadás szerint 14 törvénycikket foglal magában, két részből áll. Az első öt artikulus a Hunyadi-párt programja, amelyet feltehetőleg már készen vittek az országgyűlésre, ahol elfogadtatták azt. Nyelvemlékünk ehhez a mozzanathoz kapcsolódik: minden jelenlévő egyenként, magyar nyelven megesküdött a cikkek megtartására az e célra megfogalmazott esküformulával. Az országgyűlés ezután megállapította a kormányzó hatáskörét, ezek az artikulusok alkotják a dekrétum második részét. A Kollár-féle első kódexben csak az első öt törvénycikk található meg (p. 178–179), a tartalmi egység az esküvel kezdődik.
Nem tudjuk, hogy a nyelvemléket mikor és milyen szövegkörnyezetben jegyezték le először; egykorú vagy közel egykorú kéziratból nem ismert. Természetesnek kell tekintenünk, hogy a latin nyelvű dekrétum eredeti példánya nem tartalmazza a törvényhez szervesen nem tartozó magyar nyelvű esküt. A nyelvemléket fenntartó legkorábbi kéziratok 16. századi törvénygyűjtemények, az első szövegtanú a Kollár-kódex. Az eskü szövege két részre bontható: az első, terjedelmesebb egység (Isten Téged … temettessél) szankció, az esküt tevő személy megfenyegetése a kilátásba helyezett büntetésekkel a vállalt kötelezettség nem teljesítése esetére; a második rész (hogy az szerzést … tétetsz) tartalmazza magát a kötelezettséget. A szöveg kisebb eltérésekkel megtalálható egy olyan eskümintában is, amelyet a 14. század közepétől használtak a nádori közgyűlésen. Az esküt az alispánnak, a szolgabíráknak és a megyei nemesség által megválasztott 12 alkalmi esküdtnek (iurati assessores) kellett letennie. Egykorú kéziratban ez a minta sem maradt fenn, legkorábbi lejegyzését 1565-ből ismerjük (Főszékesegyházi Könyvtár, Esztergom, Categ. V. tit. IV. c. 89). A szöveg – más forrásból – a Mossóczy Zakariás és Telegdi Miklós által 1584-ben Nagyszombatban kiadott nyomtatott törvénygyűjteménybe is bekerült, az 1351. évi dekrétum után olvasható.
A szankció-formulát valószínűleg a középkor végén is ismerték. II. Ulászló 1498. évi dekrétumának 2. artikulusa elrendelte, hogy a királynak és az országgyűlésnek a királyi törvényszékre két főpapi, két bárói és 16 nemesi ülnököt kell választania, a 4. cikk pedig bírói eskü letételére kötelezte az ülnököket. A kutatás szerint ez az esküminta olvasható az 1544 és 1567 között keletkezett Ilosvay-kódexben (OSzK, Fol. Lat. 4023, f. 236v), az 1498. évi dekrétum után. A minta elején a szankció-formula nem teljes egészében, hanem csak töredékesen található meg, aminek következtében a szöveg részben értelmetlen. Elképzelhető, hogy a másoló – vagy a mintapéldány leírója – csak utalt a jól ismert formula egy-egy elemére. A szóban forgó részlet így hangzik: Isten tégedet úgy segéljen, Bódog Asszony, Istennek mind szenti, föld tetemedet úgy ki ne vesse, magol magod úgy ne szakadjon, halálodnak idején keresztyén hitben úgy halhass meg, hogy …
A tárgyalt esküminták összefüggő szövegű jogi nyelvemlékek. Közös elemük, a szankció-formula – mely legalább a 14. század második feléig vezethető vissza – feltehetőleg a jogi szóbeliségben élő formula volt, amelyet különböző eskümintákban alkalmaztak.

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA