Debreceni kódex
| Az elkészítés helye | óbudai klarissza kolostor |  |
| Az elkészítés ideje | 1519 | |
| A nyelvemlék anyaga | papír | |
| Levélszám | 316 levél | |
| Méret | 192×131 mm | |
| Őrzőhely | Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Könyvtár, Debrecen (Magyarország) | |
| Jelzet | R 524 | |
| Egyéb | – bastarda írás – 1858 körül Toldy Ferenc megrendelésére készült barna egészbőr kötés – | |
| Digitalizált változat | ||
| Digitalizálás helye, ideje |
Leírás
A Debreceni kódex vegyes tartalmú vaskos kis kötet, mely több, de legalább két, eredetileg különálló kézirat egybekötéséből jött létre. Szent Bonaventurát és Temesvári Pelbártot atyánknak nevezik a másolók, ami ferences eredetre vall. A kódexet az óbudai klarissza kolostorhoz köti két olyan másoló kéz, mely más óbudai kódexeken is dolgozott, és olyan szövegek, melyek az óbudaiakkal azonosak vagy közeli rokonságban vannak velük. A második rész címzettje egy Katalin nevű apáca: Imádj értem áldott szíz Katerina és mondj Ave Mariat (p. 230). Talán neki készült a negyedik rész is Alexandriai Szent Katalin legendájával, s a kötet végére számára másolták le a védőszentjéhez szóló imádságot. A kódex, illetve a Katalin-legenda datálásához egy kis feladvány nyújt segítséget, mely szerint Katalin 310-ben szenvedett vértanúságot, s ez a másoláshoz képest 1209 esztendeje történt (p. 329).
A kódex első része (p. 1–128) egy igen gazdag legendáskönyv első negyede. Az eredeti kódex bekötetlen lehetett, így az elején is sérült, nagyobbik része pedig elveszett. A legendárium 48 ünnepet tartalmaz az ünnepek naptári rendjében Szent Andástól Gyümölcsoltó Boldogasszonyig, majdnem a dupláját Temesvári Pelbárt vagy az Érdy-kódex szentjeinek az adott időszakban. A kompilátor a legfontosabb ünnepeken a legendákat prédikációkba foglalta, melyek forrása többnyire Pelbárt. A legendák többségét a velencei Petrus Natalis 14. századi Catalogus sanctorum című legendagyűjteményéből merítette, de használta a Legenda aureát is. A terjedelmes töredék annak köszönhette fennmaradását, hogy hozzákötöttek más, az apácák számára ugyancsak fontos műveket.
A második rész (p. 229–326) elmélkedéseket és példákat tartalmaz, ebből is elveszett néhány lap. Az elmélkedések Szent Bonaventura, Pseudo-Bonaventura és Kempis Tamás műveiből származnak. Párhuzamos szövegeket a Weszprémi- és a Lobkowitz-kódexben találunk. A Debreceni- és a Lobkowitz-kódex elmélkedései nemcsak egyazon fordítás egymáshoz közel álló változatai, hanem a leíró kéz is azonos. A harmadik kéz összeállítása vegyes tartalmú (p. 327–490), elmélkedések Mária hét öröméről, traktátusok a bűnről, gyónásról, penitenciáról, s egy rövid, gyakorlatias prédikáció-sorozat. A negyedik rész (p. 491–557) az említett Szent Katalin legenda. Az ötödik, vegyes tartalmú rész (p. 559–624) másolója azonos a Simor-, a Nádor- és a Nagyszombati kódex másolójával, s a szövegek is részben párhuzamosak: Szent Apollónia legendája, traktátus a szentséges életről és egy passió-elmélkedés.
A kódexről, illetve az egyes részek sorsáról a 17. század elejéig semmi biztosat nem lehet tudni. Ettől kezdve azonban – a lapszéli jegyzetek tanúsága szerint – a különböző részek már egy kötetet alkottak, s a kötetet Erdélyben használták. 1753-ban került mai őrzési helyére, Debrecenbe, ahol büszkén jegyezte be az előtábla belső oldalára fiatal könyvtárosként Sinai Miklós: Becses régiségű emlék, melyet a királyi könyvtárak is megirigyelhetnének tőlünk... Hasonlót Molnár Albert és Bél Mátyás sem láttak... A kódexet 1781-ben Weszprémi István ismertette, de ezt követően a debreceni főiskola tanárai hosszú ideig nem engedélyezték a hozzáférést. Kölcsey Ferenc titokban másoltatta le Kazinczy számára, akinek végül anyagi nehézségek miatt nem sikerült kiadnia. 1835-ban az Akadémia már bonyodalom nélkül lemásoltathatta, Toldy Ferenc pedig kölcsön kapta, amikor 1858-ban egy részt kiadott belőle. Hálából beköttette.
Madas Edit
