Piry-hártya – Máriabesnyői töredék

Az elkészítés helye
Az elkészítés ideje	15–16. század fordulója
A nyelvemlék anyaga	pergamen
Levélszám	1 dupla levél
Méret	174×122 mm
Őrzőhely	MTA Könyvtárának Kézirattára, Budapest (Magyarország)
Jelzet	K 36
Egyéb	– igényes gótikus könyvírás (textualis formata) –
Digitalizált változat
Digitalizálás helye, ideje

Az elkészítés helye
Az elkészítés ideje	15–16. század fordulója
A nyelvemlék anyaga	pergamen
Levélszám	másfél levél
Méret	143×93, 94×72 mm
Őrzőhely	MTA Könyvtárának Kézirattára, Budapest (Magyarország)
Jelzet	K 37
Egyéb	– igényes gótikus könyvírás (textualis formata) –
Digitalizált változat
Digitalizálás helye, ideje

Leírás

A Piry-hártya néven ismert töredéket Piry Cirjék érsekújvári tanár találta 1843-ban az érsekújvári líceum egyik diákjánál, aki elmondása szerint egy Horváthné nevű színésznő szemetéből turkálta ki. Horváthné egy Pázmán-társaság nevű vándorszínész-csoport tagja volt, akik bebarangolták az egész Felvidéket, s ő nem tudta megmondani, honnan is tett szert a magyar szöveget tartalmazó pergamentöredékre. Piry ezután 1850-ben a töredéket az Akadémiának ajándékozta, amely hálából róla nevezte el az emléket.
A töredék több szempontból is igen érdekes, nyelvemlékeink között ugyanis talán ez az egyik legigényesebben kiállított darab, amelyet a magyar nyelvű kódexek döntő többségével szemben pergamenre írtak, egészen tiszta és igényes írással, vörös tintával megvonalazott levelekre. E megkülönböztetett figyelem okára mindeddig még nem sikerült fényt deríteni.
A töredék szövege ráadásul összeillik egy másik nyelvemlék-csoporttal, az 1909-ben a budapesti jezsuita rendház egyik könyvének kötésében felfedezett ún. Máriabesnyői Töredékekkel, amelyek közé egy egész, illetve egy másik fólió felső részének töredéke tartozik, amelyeket szintén pergamenre írtak, s a lapokat ugyanúgy vörössel vonalazták.
A töredékek szövegét a korábbi irodalomban ferences eredetűnek tartották, s úgy vélekedtek, hogy „dunántúli nyelvjárásban íródott”. Újabb nyelvészeti elemzése mindeddig nem született.
Az emlékeket azonban nemcsak kiállításuk és sorsuk, hanem szövegük is rendkívül érdekessé teszi. A megmaradt lapokon ugyanis Krisztus passiójáról olvashatunk, s a szöveg azt az evangéliumokból is ismert pillanatot állítja elénk, amikor Krisztus a Gethszemáni kertben imádkozik (Mk 14,32; Mt 26,36), ám ezt a részletet alaposan kibővíti, s elmondja, hogy ima közben megnyílik előtte a menny és egy hatalmas tanácsülés gyűlik össze, hogy megvitassák, Krisztus valóban kénytelen-e vállalni a rá váró kínokat és a kereszthalált. A leírt jelenetnek rendkívül bonyolult teológiai és exegetikai előzményei ellenére viszonylag kevés párhuzama ismert, ezért forrását, esetleges latin eredetijét mindmáig nem sikerült megtalálni. A megoldáshoz legközelebb Kedves Csaba jutott, aki felfedezte, hogy a Piry-hártya és a Máriabesnyői Töredékek szövege szoros, szövegszerű párhuzamot mutat egy 1712-ben kiadott magyar nyelvű Krisztus-életrajzzal, az Újfalusi Judit által állítólag csehből fordított Makula nélkül való tükör című mű vonatkozó fejezeteivel. Az egyezés oly nagy mértékű, hogy szinte bizonyosra vehető, hogy a két mű ugyanazon forrásból merít, e forrás azonosítása azonban mindeddig nem sikerült. Vida Tivadar szerint Újfalusi Judit Martin von Cochem német kapucinus német nyelvű Krisztus-életrajzának cseh fordítását használhatta. Cochemnél azonban a nyelvemlékeken olvasható rész mind az eredeti német kiadások, mind az Újfalusi által állítólag használt cseh fordítás szövegéből hiányzik, így a magyar nyelvemlék forrásának, s ezen keresztül műfajának kérdése továbbra is tisztázatlan. A Makula nélkül való tükörrel, illetve az annak hátterében álló passiós traktátusokkal és prédikációkkal való nagyfokú egyezése miatt azonban nem valószínű az a sokak által hangoztatott vélekedés, miszerint az emlék egy magyar nyelvű misztériumdráma töredéke volna.

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA