A tihanyi apátság birtokösszeírása 1211-ből
A tihanyi apátság birtokösszeírása – eredeti
| Az elkészítés helye | Pannonhalma (Magyarország) |  |
| Az elkészítés ideje | 1211 | |
| A nyelvemlék anyaga | pergamen | |
| Levélszám | ||
| Méret | 710x875 mm | |
| Őrzőhely | Pannonhalmi Bencés Főapátság, Főapátsági Levéltár, (Magyarország) | |
| Jelzet | Tihany fasc. I. n. 5. | |
| Egyéb | – gondosan, vakvonalazással megvonalazott, vízfoltos, lyukas déli hártya – felhajtásán (45 mm) a függőpecsét kiszakadt – bekezdéseknél iniciálékkal díszített gótikus oklevélírás – | |
| Digitalizált változat | ||
| Digitalizálás helye, ideje |
A tihanyi apátság birtokösszeírása – fogalmazvány
| Az elkészítés helye | Pannonhalma (Magyarország) | |
| Az elkészítés ideje | 1211 | |
| A nyelvemlék anyaga | pergamen | |
| Levélszám | ||
| Méret | 665x720 mm | |
| Őrzőhely | Pannonhalmi Bencés Főapátság, Főapátsági Levéltár (Magyarország) | |
| Jelzet | Tihany fasc. I. n. 5. | |
| Egyéb | – mindkét oldalán beírt hártya – a jobb felső sarkából egy 60x60 mm-es négyzetet kivágtak – a jobb alsó sarka a még meg nem írt hártyából háromszög alakban le van vágva – 100x110 mm-es a két befogó – gótikus oklevélírás – a helynevek a szövegben alá vannak húzva – többszörösen javított – | |
| Digitalizált változat | ||
| Digitalizálás helye, ideje |
Leírás
II. András király (1205–1235) Uros (Úrias), volt tihanyi apát kérésére Tamás kancellárral és Pat nádorispánnal összeíratja a tihanyi apátság birtokait, szolgálónépeit, és az I. András király alapítólevelében elavult határleírásokat, új formába öltöztetve, megerősíti. Uros Tihanyban volt apát, s 1207-től kezdve a pannonhalmi apáti székben találjuk. A pannonhalmi monostor virágkora volt az ő ideje. Apátsága idején Pannonhalma birtokait és gazdaságát rendbe szedte, jogait helyreállította. Jelentős volt a monostorban az írásbeliség fejlődése. Ez hatással volt a monostor íróműhelyének (scriptorium) felvirágzására. A legjelentősebb jogbiztosító oklevelek ebben a korszakban újultak meg, s ennek a korszaknak köszönhetjük a liber ruber nevezetű chartulariumot, amelybe nemcsak az apátság legfontosabb okleveleit, hanem a jogbiztosítékul külföldről (pl. Montecassino) beszerzett oklevelek szövegét is bemásolták. Emberöltőnyi apátsága idejéből csaknem kétszáz oklevél maradt ránk annak ellenére, hogy éppen élete végén szakadt az országra a tatárjárás.
Éppen a jelentős gyarapodásból szűrhetjük le azt a következtetést, hogy Uros, noha már 1207-ben Pannonhalmán folytatta apáti működését, minden valószínűség szerint a tihanyi vagyon összeírása is pannonhalmi íróműhelyben fejeződött be. Ekkoriban nem volt ritka, hogy a királynak megerősítésre bemutatott oklevelet az érdekelt fél, az oklevélnyerő készítette el, s azt a királyi pecsét tette közhitelűvé. Ez történhetett a tihanyi összeírással is.
Szentpétery Imre máig sem túlhaladott megállapítása szerint „A fogalmazvány írása ugyanazon kéztől származik, mint a megpecsételt oklevélé, mi arra mutat, hogy az oklevelet Pannonhalmán állították ki és készen terjesztették be megerősítésre.” Az oklevél bevezetőjében egy „öregségtől szétmállott” oklevél megújításáról van szó, ez azonban nem illik I. András királynak eredetiben fennmaradt 1055-i oklevelére, amely ma is jó állapotban van. Nem kétséges, nem ezt az oklevelet vették alapul a megújításhoz, hanem egy másikat. Nem lehetetlen, hogy ez a másik az eredetinek egy kibővített, a korhoz igazított változata lehetett, de hihetőleg nem azonos a mai napig fennmaradt, 1416 táján készített példánnyal.
Lásd HOFFMANN István A magyar nyelv hazai szórványemlékei című tanulmányát a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban.)
Érszegi Géza
Multimédiás összeállítás a Kossuth Lajos Tudományegyetem honlapján
