– A legrégibb, eredetiben fennmaradt históriás énekünk –

1476, papír, egy levél, 300×220 mm, gótikus kurzív írás
Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, MNy 2

A 150 verssornyi, elején csonka, történetmondó szövegtöredék a magyar világi költészet legelső fönnmaradt emléke. Költője ismeretlen. A kézirat – a javításokból és betoldásokból úgy látszik – talán szerzői fogalmazvány. A szöveg Mátyás 1475–76-i sikeres hadjáratáról számol be, a Száva parti török vár, Szabács bevételéről. Az elbeszélő roppant tájékozott katonai dolgokban (a hadviselés szókincséből nem kevés először épp ebben a nyelvemlékünkben fordul elő), sőt úgy ír, mintha a várostromban ő maga is, személyesen részt vett volna. A kutatók ezért – egyéb fogódzó híján – szívesen gondolják úgy, hogy a mű azon melegében, még 1476-ban vagy röviddel utóbb elkészült.

Lásd még BOGNÁR Péter és HORVÁTH Iván Szabács viadala című tanulmányát a „Látjátok feleim...”. Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban.)

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA