– Korai dramatizált prédikáció vagy traktátus töredékei –

14. sz. közepe, második fele, pergamen levél, 190×140 mm, 9 sornyi magyar nyelvű szöveg, ezt követően latin szövegek, félkurzív könyvírás
A ma lappangó, egyenként kb. 20–25× 90–95 mm nagyságú négy szalagról készült fénykép
Toruń, Biblioteka Universyteta, Rps 25/III; ill. MTAK Kézirattár, 4822/14–24

A Töredék és a Szalagok ma ismert formájukban egy eredetileg a 13. századból származó, ám számos későbbi, 14–15. századi betoldást tartalmazó kódex kötésében maradtak fenn. A Töredéket a kötet szennylapjául használták fel, míg a Szalagokat a kötés megerősítésére szolgáló csíkként a kódex gerincére a bordák közé ragasztották, hogy a könyvtestet és a kötet tábláit egyben tartsák.
A Töredék eredetileg egy duplafólió jobb oldali lapja volt, amelyet a könyvkötő nem pontosan a közepén vágott ketté, hanem úgy, hogy a szemben levő oldalból keresztben mintegy 1–1,5 ujjnyi szeletet rajtahagyott a megmaradt lapon. Ezen a csíkon a kilencsornyi magyar szöveget író kéztől származó, szintén magyar nyelvű szöveg sorainak utolsó betűi látszanak (pl. –uc, -iuc), hátlapján pedig a levágott ugyancsak magyar szövegrész sorai élén álló betűk szinte alig látható maradványai. Ezt a megmaradt csíkot a könyvkötő azután behajtotta, s ennél fogva kötötte be a Töredéket tartalmazó lapot a kódex elejére.
A Szalagokon olvasható magyar szöveg – már amennyire ez a 19. század végén és a 20. század elején készített fotók alapján megállapítható – ugyanazon kéztől származik, mint a Töredék kilenc sora. A szöveg a négy Szalag mindkét felén végigfut, az elülső (rekto) oldalon a sorok legeleje hiányzik, s a szöveg vége és a margó is látható, míg a hátoldalukon (verzo) jól látható a szöveg eleje a margóval, s a sorok vége van levágva. A négy szalag körülbelül a középtájon összeillesztve 10–11 csaknem teljes magyar sort ad ki.
A szöveg egyetlen, párbeszédekkel és monológokkal tarkított narratívát alkot, melynek középpontjában Mária áll. Az elbeszélés időrendben halad: a Szalagok előlapján Gábriel angyal kiválasztásáról hallunk, akit Isten Názáretbe küld, s ezután – a Szalagok előlapjának töredékes alsó részén – találjuk az Angyali Üdvözlet leírását. A történet a Szalagok hátoldalán – Szilády Áron rekonstrukciója szerint – Rómában folytatódik tovább, ahol egy jósnő beszél Isten, a keraluc kerálának szent, arany oltáráról, azaz Máriáról, aki egy látomásban (látotuban) mint gyermekét ölében tartó szűz jelent meg neki. Ezután a – Szalagok hátoldalának töredékein – valaki felkeresi a jászlat, s bepólyálva ott látja a kisdedet, amin az ürdügök szörnyűlének. Ezután következik a Töredék híres leírása, mely szerint valakik úgy szólánok, hogy még soha (világ kezdetüitül fugva) olyan nem történt, hogy szűz gyermeket szüljön, s mégis szűz maradjon, s ezzel a szöveg véget is ér.
A Szalagok által alkotott oldal és a Töredék, amint azt az újabb kutatások egy szövegpárhuzam segítségével bebizonyították, eredetileg összetartozhatott. A nemrégiben talált szöveg szerint ugyanis, amely nagyfokú hasonlóságot mutat a Töredék magyar szövegével, az úgy szólánok alanya a Szalagok végén olvasható ürdügök lehetnek, akik – amint azt a magyar szöveg mondja – valószínűleg a Töredék mondataival szürnyülének.
A KTSz eredeti formájában tehát egy olyan duplaoldal lehetett, amelynek első lapja mindkét oldalán magyar szöveget, második lapja elején magyar, utána azonban latin szövegek, különböző prédikációvázlatok állhattak. Ez a duplaoldal eredetileg az emlékek őrzőkódexének utolsó ívfüzetének legfelső, könnyen eltávolítható duplaoldalát képezhették, amelyet a 15. században, amikor a kódex már a Königsberg közelében fekvő Wehlau ferences kolostorának könyvtárában volt, feltehetőleg az érthetetlen magyar szöveg miatt eltávolítottak, s helyére egy 10 lapból álló papírfüzetet kötöttek, a kivágott duplaoldal darabjait pedig a kódex újrakötéséhez használták fel.
A két részből álló emlékcsoportból először az úgy szólánok kezdetű Töredéket fedezték fel, 1863-ban, erről Toldy Ferenc még ugyanabban az évben hírt adott, s az emléket is ő nevezte el Königsbergi töredéknek. A Szalagokat harminc évvel később, 1895-ben fedezte fel a königsbergi könyvtár igazgatója, Paul Schwenke, s a Magyar Akadémia kérésére ő szedette ki őket a kódex kötéséből. A négy Szalagot ezután többször Magyarországra hozták, s le is fotóztatták, ám egyik kép sem sikerült szerencsésen, s a szöveg olvasata máig is sok helyütt bizonytalan. Később az Akadémia és a Nemzeti Múzeum többször megpróbálkozott a nyelvemlékek megvásárlásával, ám az ezirányú kísérletek sikertelenek voltak, s a töredékek Königsbergben maradtak. A II. Világháború során a szovjet bombázások elől a könyvtár anyagát különböző más gyűjteményekbe próbálták menteni, s így a nyelvemlékeknek hosszú időre nyoma veszett. Csak 1984-ben sikerült őket azonosítani a lengyelországi Toruń egyetemének könyvtárában, ám ekkor már csak a Töredék volt meg, a Szalagok és az őrzőkódex mindmáig ismeretlen helyen lappang, sőt lehetséges, hogy meg is semmisült.

Lásd még TÓTH Péter tanulmányát A Königsbergi töredék és szalagjai újabb vizsgálata címmel a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban.)

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA

HANGFELVÉTEL