Müncheni emlék

Az elkészítés helye	Ebersberg bencés kolostor (Németország)
Az elkészítés ideje	15. század vége–16. század első fele
A nyelvemlék anyaga	papír
Levélszám	266 levél
Méret	170×115 mm
Őrzőhely	Bayerische Staatsbibliothek, München (Németország)
Jelzet	Cod. Graec. Monac. 582a
Egyéb	– humanista kurzív – eredeti vaknyomásos világos disznóbőr kötés –
Digitalizált változat
Digitalizálás helye, ideje

Leírás

A legújabban napvilágra került magyar nyelvemlék egy görög anyakódex vendégszövege a 8. ívfüzet utolsó beíratlan lapján (f. 114r−v), két nagyobb szövegegység között. A scriptor Johannes von Grafing bencés szerzetes a bajorországi ebersbergi monostorból, aki korának híres humanistájával, Johannes Reuchlinnal állt hosszú ideig kapcsolatban, tanítványa és könyvtárának használója is volt. Az anyakódex 1495 és 1512−1513 között nyomtatásban már megjelent, többnyire a nyelvvel foglalkozó írások másolatait tartalmazza korabeli neves szerzőktől (görög−latin lexikon, részleges olasz−német szótár, részlet egy alapvető grammatikából stb.), valamint részleteket auktoroktól. A kézirat szövegválogatása arra enged következtetni, hogy Johannes von Grafing, akinek keze munkája még más müncheni kéziratokon is fellelhető, egy használható görög szöveggyűjteményt készített magának, amely kis méreténél fogva arra is alkalmas volt, hogy tulajdonosa személyes holmiként magánál tarthassa. A kódexbe másolt művek egy részéhez Johannes Reuchlin könyvei szolgáltak forrásként. A kötetben található évszámok alapján a kézirat egyes darabjai különböző időpontokban, nagyjából az 1495 és 1517 közötti években készülhettek el.
A magyar vendégszöveg, a Müncheni emlék, amelynek nyelvállapota megfelel a 16. század elejinek, összesen hat különböző szövegegységből áll. Ezekből azonban hármat kétszer is leírt a scriptor. A szövegek sorrendje: Ave sanctissima Maria (antifona); Pater noster − Ave Maria; Pater noster − Ave Maria; Credo; Nyelvmester; Magnificat; Ave sanctissima Maria. Az utolsó három szövegegység elhelyezése a helyszűke miatt bonyolult: a scriptor elhatároló vonalakat alkalmazott szétválasztásukra. Az emlék különlegessége nyelvi szempontból, hogy a kétszer leírt legalapvetőbb imák, a Pater noster − Ave Maria esetében a scriptor tudatosan megkülönbözteti a beszélt és az írott nyelvi regisztert: az első páros a mindennapi használatban csiszolódott, beszélt nyelvi változatot jeleníti meg (németes füllel lejegyezve, a szavak fölött hangsúlyjelekkel ellátva), a második páros viszont az ómagyar írásbeliségnek megfelelő írott nyelvit (ezeket a sorközben latin értelmező jellegű fordítás kíséri). Sok élőnyelvi vonást hordoz a zsolozsma részeként naponta mondott Magnificat is. Az Ave sanctissima és a Credo ezzel szemben írott nyelvi hátterű. A nyelvmester − amelyben a számok felsorolása is jelentős teret kap − szóanyaga és kifejezéskészlete szempontjából − az ómagyar korból ismert hasonlókkal összevetve − egyházias jellegű, azoknál grammatikailag igényesebb, de az „erőteljesebb” kifejezések ebből sem hiányoznak.
A kódex a magyar vendégszövegen kívül tartalmaz még nyelvmester jellegű 33 sornyi lengyel és tíz sornyi cigány szöveget (114 recto, mindkettő latin értelmezéssel), továbbá imádságokat (Pater noster, Ave Maria, Credo), és nyelvmestert török nyelven is (115 recto). Mindez a vendégszövegek (elsősorban természetesen a magyar vendégszöveg) beírásának célját illetően két feltevést is lehetővé tesz: nyelvtanulási szándékot (esetleg egyházi kiküldetéssel a háttérben), vagy nyelvi érdeklődést tipológiai összevető vizsgálatra (ezt az anyakódex felépítéséből kivilágló grammatikai vonzalom indokolná).
A kódex possessorbejegyzésében feltüntetett Ebersberg kolostorát 934-ben alapították ágostonos kanonokok számára, őket követték 1013-ban a bencések. 1595-ben a kolostor a müncheni jezsuita kollégium birtokába került, majd a rend 1773. évi feloszlatása után a máltai nagyperjelség központja lett. 1808-ban szekularizálták. Ezután került a sértetlenül a helyén maradt könyvállomány a müncheni Udvari Könyvtárba, azaz a mai Bayerische Staatsbibliothek jogelődjébe.

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA