Magyi János formuláskönyve
| Az elkészítés helye |  |
|
| Az elkészítés ideje | 1476–1493 | |
| A nyelvemlék anyaga | papír | |
| Levélszám | 277 levél | |
| Méret | 217×155 mm | |
| Őrzőhely | Püspöki Könyvtár, Pécs (Magyarország) | |
| Jelzet | DD. III. 18 | |
| Egyéb | – gótikus kurzív írás, latin nyelvű – 15. századi vaknyomásos bőrkötés – | |
| Digitalizált változat | ||
| Digitalizálás helye, ideje |
Leírás
A kódex latin nyelvű formuláskönyv, melynek anyagát – az utolsó három ívfüzet kivételével – Magyi János közjegyző (notarius publicus) gyűjtötte össze és másolta le 1476 és 1493 között. Jelenlegi ismereteink szerirnt ez az egyetlen, közjegyző által összeállított formuláskönyvünk. Magyi feltehetőleg az egri káptalani iskolában tanult meg latinul írni, olvasni és fogalmazni. 1476-ban már Óbudán élt, ahol egy ideig a káptalan jegyzője volt, s feltételezhető, hogy a kancelláriában is dolgozott. 1476. november 25-én Budán kapta meg császári közjegyzői kinevezését. Ismeretlen időpontban Pesten telepedett le, itt kapta meg 1490. február 25-én pápai közjegyzői kinevezését. A kódex 419. oldalára bejegyezte mindkét kinevezést, ugyanitt látható közjegyzői kézjegye és záradéka is. 1492-ben Pest jegyzőjeként írt alá egy oklevelet. Ahogy a születésének, úgy a halálának időpontját sem ismerjük. A kéziratba bemásolt oklevelek közül a legkésőbbi 1493-ban kelt, tehát ekkor még életben volt.
Magyi eredetileg különálló ívfüzetekbe másolt. Az utolsó három, vegyes tartalmú füzet már nem tőle származik. A kéziratot valószínűleg már nem Magyi köttette be.
Jogtörténeti szempontból összetettsége teszi különösen értékessé a kötetet, mely négy nagy részből áll: Mátyás király kancelláriájából származó oklevelek (1476); a budai káptalan oklevelei, köztük Óbuda város kiadványai (1476–1480); arengagyűjtemény és egy bizonyos János főpap – talán Beckensloer János váradi, majd egri püspök, végül esztergomi érsek – formuláskönyve (1468–1476); közjegyzői, városi, szentszéki oklevelek (1477–1493). A kézirat vegyes tartalma minden bizonnyal Magyi változatos szakmai pályájával magyarázható.
Az oklevélformulákat tartalmazó formuláskönyvek amellett, hogy segédkönyvként a jogi írásbeliséget szolgálták, a gyakorlati jogászképzésben is szerepet játszhattak mint az oklevélszerkesztés tankönyvei. A formuláskönyvek tanító jellegű megjegyzései is az oktatás lecsapódásai. Ilyen latin nyelvű megjegyzések, utasítások Magyi János kódexében is találhatók, ami arra utal, hogy az ő irodájában is folyt utódnevelés. A szóbeli tanítás magyarul zajlott. Feltehetőleg ezzel hozható kapcsolatba a 71. oldalon olvasható magyar nyelvű verses jogi szabály: Mert mit egyszer megszerzettél / és tetőled elvétettél / ha igazat akarsz tenned / többszer nem kell hozjád venned. Azt a szakirodalomban olvasható feltételezést, mely szerint a verses jogi szabálynak Magyi a szerzője, a kodikológiai vizsgálat nem támasztja alá. A két sorban leírt vers a kódex törzsszövegének részét képezi. Magyi azonban először nem elölről kezdte el leírni a szöveget. A vers fölötti sorban a vers következő részlete olvasható: ha igazatih akarsz tenned; tehát először a jogi szabály közepétől kezdte el leírni a szöveget, majd miután észrevette a tévesztést, áthúzta ezt a néhány szót, és új sort kezdve leírta a teljes verset. Mindez arra utal, hogy Magyi a jogi szabályt is az általa használt mintapéldányból másolta, s közben egy tipikus másolói hibát követett el: a szeme átugrott egy sort.
A kódexben számos magyar glossza található, egy részüket Magyi írta. A glosszák zömét az utolsó, nem Magyitól származó ívfüzet tartalmazza.
A kódex 1518-ban talán a budai káptalan vagy a selmecbányai tanács birtokában volt. 1606-ban Mladossewitz Horváth Miklósé, a 18. században Dobai Székely Sámuelé, akitől Klimó György pécsi püspök (1751–1777) vásárolta meg 1760 és 1777 között. Halála után a püspöki könyvtárba került. A század végén Kovachich Márton György kapta kölcsön, aki ismertette és kiadta a formuláskönyvet. A kézirat valamikor 1895 után ismeretlen körülmények között kikerült a könyvtárból, s csak 1912-ben került elő Horváth Antal pécsi ügyvéd hagyatékában, majd 1916-ban, az örökösök és a Pécsi Egyházmegye között lefolyt per után visszakerült a Pécsi Püspöki Könyvtárba. A szakirodalomban korábban használt Nyírkállói-kódex elnevezés a kézirat 529. oldalán található, a Nyírkállói Tamás által bejegyzett hatsoros vers nyomán terjedt el.
Kertész Balázs
