Lázár-térkép / Tabula Hungariae
| Az elkészítés helye | Ingolstadt |  |
| Az elkészítés ideje | 1528 | |
| A nyelvemlék anyaga | papír | |
| Levélszám | ||
| Méret | 785×540 mm | |
| Őrzőhely | Országos Széchényi Könyvtár, Budapest (Magyarország) | |
| Jelzet | App. M. 136. | |
| Egyéb | ||
| Digitalizált változat | Lásd ezen az oldalon a nagyítható képet. | |
| Digitalizálás helye, ideje | Országos Széchényi Könyvtár |
Leírás
Tabula Hungari[a]e ad quatuor latera per Lazarum quondam Thomae Strigonien[sis] Cardin[alis] Secretariu[m] viru[m] exp[er]tu[m] congesta, ā Georgio Tanstetter Collimitio revisa auctiorq[ue] reddita, atque iamprimu[m] ā Jo[anne] Cuspiniano edita Serenissimo Hungari[a]e et Bohemiae Regi Ferdinando principi et infanti Hispaniarum, Archiduci Austriae [e]tc. sacra, auspitio maiestatis suae, ob reip[ublicae] Christian[a]e usum, opera Petri Apiani de Leyßnigk Mathematici Ingolstadiani invulgata Anno D[omi]ni 1528.
Magyarország legkorábbi országtérképe latin és német nyelvű országleírással. Az itt bemutatott művet a címében foglaltak szerint egy olyan LÁZÁR készítette, aki Bakócz Tamás érsek ideje alatt hivatali teendőket látott el, míg a kéziratot kiadásra Georg Tannstetter (Collimitius) formálta, a közreadás költségét Johannes Cuspinianus (Spießhaimer) vállalata magára, a nyomtatást pedig Ingolstadtban Petrus Apianus végezte. A közreadó e művet I. Ferdinándnak, Magyarország és Csehország királyának, Spanyolország hercegének és trónörökösének, Ausztria főhercegének ajánlotta.
A Tabula Hungariae kéziratát papírra vető Lázár magyar anyanyelvű személy lehetett, e feltevésünket a térkép névanyagának (1396 település nevét tartalmazhatta az eredeti kézirat) nyelvészeti vizsgálata is alátámasztotta, amelynek eredménye röviden az alábbiakban foglalható össze.
a) Bizonyos fonéma–graféma megfeleltetések teljesen egyező képet mutatnak a térkép keletkezési kora idején a magyarországi hivatalos iratokban alkalmazott helyesírási gyakorlattal, ahogy azt az alábbi példák is jól igazolják: (Czaak, Zaas, Chege, Bachia, Kich, Czaktorma, Czarnow, Czazma, Czebel, Czefa, Czegled, Czepel, Ezeek, Deez, Keel, Zeek, Zeeplak, Besenew, Eskew, Ewsi, Fewldeak, Ienew, Tertzew, Zagktzew, stb.)
A nyelvészek – Török Gábor, Molnár József, Hajdú Mihály, Haader Lea –, akik e térkép névanyagának feldolgozásával eddig foglalkoztak, nyelvjárási jellemzőkre is felhívták a figyelmet. A helyenként palócos valamint ’i’-ző nyelvjárásra utaló adatok mindenképpen arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a fenti adatokat rejtő helynevek helyszíni névanyaggyűjtés nyomán kerültek e térképre.
b) Bizonyos fonéma–graféma megfeleltetések korábbi korok helyesírási gyakorlatának hatásáról árulkodnak. Valószínűleg e neveket Lázár más írott forrásokból, itinerariumokból, összeírásokból, oklevelekből, stb. vehette át.
Georg Tannstetter hatása a Tabula Hungariae helynévírására:
a) A kiadásra való előkészítés Tannstetter feladata volt, neki kellett úgy átalakítani a lázári kéziratot, hogy abban a térkép címének, és I. Ferdinánd címerének az Aranygyapjas rend láncával elegendő helyet nyerjen, miközben kínosan ügyelt az eredeti tartalom megőrzésére.
b) Könnyű belátni, hogy folyamatos szöveg betűhív átmásolása könnyebb feladat, mint egy térkép névanyagának átmásolása. Az előbbi esetben a másoló helyzetét segíti, megkönnyíti például a sorvégek összevetése, míg a térképek másolása esetén ilyen lehetőség nincs, sőt az írás iránya gyakran változó, ugyanakkor még ügyelni kell arra is, hogy a megfelelő jelhez kerüljön a megfelelő név.
c) Véleményünk szerint a latin betűvel írt eredeti kéziratot gót betűssé Tannstetter tette. Ha a gót betűk latin betűkre történő átírása lehet hibaforrás, akkor az ezzel ellentétes művelet is magában foglalhatja azt. Elég itt utalnunk azokra a példákra, amelyekre Hrenkó Pál, illetve Haader Lea is felhívta a figyelmet: Gara – Sara, Gymes – Eymes, vagy olyan elírásokra, amely esetben „f” helyett „s” betű került, stb. Nem tudjuk eldönteni, hogy a Haader Lea szerint is jelzett, a német nyelvjárás helyesírási gyakorlatára jellemző fonéma–graféma jelölések vajon Tannstetter, vagy a nyomdász Apianus tevékenységének köszönhetőek-e. Ők mindketten bajorok voltak, így bármelyikük lehetett, ám ha az eredeti latin betűs kézirat átírása gót betűsre szerintünk Tannstetterhez köthető, akkor nagyon valószínű, hogy a Haader Lea által megfigyelt és leírt nyelvjárási sajátosság is hozzá kapcsolható. „Az illabiális alakok egy másik forrása a Tiszántúlról és a nyugati nyelvjárásterület egy széles sávjából ismert é>í zártabbá válási folyamat. Ennek lehet a lenyomata a Kertwiles (de Kerthweled), Kikis Békés, Kyzdi, Rikas Rékás, Gergyn, Nesmil, Lepsin stb. Ha kevésbé valószínű is, mégsem zárhatjuk ki egészen a német hatást, a bajor-osztrák nyelvjárásban nem realizálódó ö, ü fonémák helyettesítését (vö. héren, íber).”
Petrus Apianus hatása a Tabula Hungariae nyomtatott helynév írására:
a) A tannstetteri kézirat hiányában nem tudjuk eldönteni, hogy például az u – n, vagy n – u betűk felcserélése, vagy i+n, vagy n+i betűk m betűvé történő összevonása a kézirat olvashatósági nehézségére vezethetők-e vissza, vagy esetleg az ingolstadti nyomdász(ok) figyelmetlenségének jellemző jegyei. A sztereotípia elkészítése során a nyomdász „nem egy értelmes szöveggel” dolgozott, hanem olyan „szavakkal”, amelyekkel kapcsolatban a „szöveg” helyességét ellenőrizni szinte lehetetlen volt. Az egyes neveket a térkép kéziratáról kellett kigyűjteni, így a kiszedett „szöveg” korrektúrázása – könnyű belátni – nem lehetett egyszerű feladat.
Röviden foglaljuk össze, amit ma a Tabula Hungariae készítőjéről tudhatunk.
A térképkészítő neve Lázár, e név a középkori Magyarországon sokkal kedveltebb volt, mint napjainkban. A Lázár név a ma ismert iratokban kereszt- és vezetéknévként is előfordul. Minden esetre az alábbi adat azt sugallja, hogy a térképkészítő Lázár nem lehetett ismert ember, mert Jacob Ziegler – akiről bizonyosan tudjuk, hogy találkozott Lázárral – sem írt vele kapcsolatban többet: „… Lázár, a munka jeles szerzője …” . Más forrásokból tudjuk, hogy „deák” volt, ami arra utal, hogy tudását nem egyetemen szerezte, hanem kortárasaihoz hasonlóan középfokú oktatás keretében, illetve gyakorlatban. Magyarország és a vele társult országok térképezésére nagyobb részt már 1514 előtt sort kerülhetett, mert Ziegler a már említett levelében erről is írt. (Becsléseink szerint 367 411 km2-nyi területet ábrázol a Tabula Hungariae térkép.)
Számunkra ma szokatlan a Tabula Hungariae tájolása, mivel a térkép keletelt, azaz a térkép teteje a keleti irányt mutatja. A térképen található latin és német nyelvű országleírások közül az utóbbi figyelmezteti is a felhasználót: „Ha pedig ezt a térképet helyesen fekteted a négy égtáj felé, látni fogod, melyik város fekszik a másikhoz képest inkább napkeletre vagy napnyugatra, hasonlóképpen délre vagy északra.” Ilyen megjegyzésre csak akkor van, volt szükség, ha a térkép tájolása eltér a megszokottól. Az eredeti lázári kéziratot nyomtatásra előkészítő G. Tannstetter változtatta meg a térkép szerkezetét azzal, hogy a rajzi részbe helyezte be a térkép címét tartalmazó díszes kartust, valamint I. Frigyes magyar és cseh királynak az Aranygyapjas rend láncával övezett egyesített címerét. Tannstetter úgy „teremtett” szabad helyet a címnek és a címernek, hogy a rajzi részből semmi se vesszen el, ezt pedig csak a térkép szerkezetének megbontásával tudta megoldani. A ma ismert egyetlen példány nem lehet az első levonatok egyike, mivel 125 olyan településjel van rajta, amely mellől a helynév hiányzik.
2007-ben e mű az UNESCO The Memory of the World címét is elnyerte, s mint ilyen a magyar nyelvemlékek között egyedül álló.
Plihál Katalin
