Pray-kódex

Boldva (?), Jánosi (?), 1192–1195, Pozsony, 12. század közepe, pergamen, XXVIII+144 levél, 235×150 mm, 12. századi minuscula (könyvírás), ívfüzetenként papírba csomagolva; a 19. századi papírkötése leválasztva.
Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, MNy 1

„Az európai műveltség [12. század végi, M. E.] magyarországi helyzetéről egymagában is szinte teljes képet kínál, egyedülállóan fontos dokumentuma ugyanakkor a speciálisan magyar eredetű magas kultúra jelentkezésének is.” Szendrei Janka fogalmaz így középkori hangjegyes forrásainkat átfogóan elemző monográfiájában.
A több különálló részből még a 13. század folyamán egybekötött kézirat tartalma középkori művelődéstörténetünknek valóban szinte valamennyi ágát érinti. Legterjedelmesebb része liturgikus tartalmú, a legkorábbi magyarországi használatra szerkesztett sacramentarium (azaz a miséző pap könyörgéseit tartalmazó szerkönyv). Ehhez kapcsolódnak olyan misén kívüli szertartások szövegei, mint az esketés, a templom alapkövének letétele és a temetés. A magyar nyelvű Halotti beszéd, legkorábbi összefüggő magyar nyelvű szövegemlékünk a temetési szertatás végén olvasható, egy bővebb, latin nyelvű temetési beszéd kíséretében. A szerkönyvhöz mintegy bevezetésül szolgál Konstanzi Bernold Micrologus című, korszerű szertartástani kézikönyve (f. V–XXVI). A mű VII. Gergely pápának a római liturgia egységesítésére irányuló törekvései jegyében született 1085 körül. A liturgia végzésének előírásai mellett a liturgikus szövegek és cselekmények eredetét, szimbolikus jelentését világítja meg. A Micrologus és a sacramentarium között egy duplalevélen (f. XXVII–XXVIII) öt színezett tollrajz kapott helyet, Krisztus kereszthalálának, sírba tételének, feltámadásnak és megdicsőülésének jeleneteivel. Ezek a hazai könyvfestészet salzburgi hatást mutató korai emlékei. A kézirat hangjegyírása zenetörténeti szempontból igen fontos, a középkori „magyar notáció” és a vonalrendszeres reformkottaírás hazai alkalmazásának egyik legkorábbi dokumentuma. A sacramentariumban a székesegyházi és a szerzetesi liturgikus szokásrend elemei keverednek, vagyis egy székesegyházi gyakorlatot követő mintapéldányt alakíthattak át bencés használatra. Az a kérdés, hogy erre hol kerülhetett sor, máig nem dőlt el megnyugtatóan. Mezey László a jánosi bencés kolostor mellett érvelt (Gömör vm.), de Szendrei Janka visszatért a már korábban felmerült boldvai eredethez. A kódex 1228-ban Deákiban volt, 1241-ben pedig már Pozsonyban. Itt kötöttek elé egy újabb, a 12. század közepéről származó ívfüzetet (f. I–IV), mely a történettudomány számára teszi ugyancsak jelentős forrássá. A lapokon Könyves Kálmán korabeli zsinati határozatok és a 997 és 1187 közötti eseményeket elbeszélő ún. Pozsonyi Évkönyvek olvashatók.
Toldy Ferenc Pray György jezsuita történészről nevezte el a kódexet, aki 1770-en először hírt adott róla. A pozsonyi káptalan 1813-ban a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának adományozta.

Halotti beszéd és könyörgés – a Pray-kódex f. 136r oldala

– A legrégibb összefüggő magyar szövegemlék –

Pray-kódex, f. 136r

A legkorábbi – fennmaradt – magyar nyelvű szöveg a 32 soros Halotti beszéd és könyörgés. Az 1195 körül, a kódex törzsszövegével együtt másolt temetési beszéd nyelvtörténeti, stilisztikai és műfajtörténeti szempontból egyaránt különleges jelentőségű.
A Pray-kódexben (ld. az előző tételt), a temetési szertartás függelékében kapott helyet egy hozzá hasonló latin nyelvű temetési beszéddel együtt (f. 136r–v). A két beszéd azonos alkalomra, de különböző hallgatóság számára készült, aszerint, hogy a gyászolók laikusok voltak-e vagy latinul tudó klerikusok, szerzetesek. A latin nyelvű szertartás szövegében pontosan meg van jelölve a hely, a test behantolása után, amikor a papnak beszédet kellett mondani: „Hic fiat sermo ad populum” (f. 134r). Ezt a rubrikát ugyanott egy latin nyelvű imádság követi, ennek szó szerinti fordítása a Halotti beszédhez kapcsolódó könyörgés.
A Halotti beszéddel kapcsolatban számos méltatója hangsúlyozza, hogy milyen közel áll az élő beszédhez, milyen nagy hangsúlyt kapnak benne a jó hangzás elemei, s milyen kitűnően adaptálja a latin retorika eszközeit (felkiáltás, kérdés, ismétlés, alliteráció, figura etimologica stb.). Kérdéssel és a sírra való rámutatással kezdődik: Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk? Bizony, por és hamu vagyunk! A Teremtés könyvére való utalást (3,19) fejti ki a következő néhány sor a paradicsomi léttől Ádám bűnbeesésén, halandóvá válásán és kiűzetésén át a küzdelmes földi életig és a mindenkit elnyelő sírgödörig. A körülállt sír azonban közben üdvtörténeti dimenziókba került, az ember sorsa nem ér itt véget, a halott jövendője még nem dőlt el végleg: a pap és a hívek imádságukkal hozzásegíthetik az üdvözüléshez. A Beszéd következő 10 sora imádság a halott lelkéért Szűz Máriához, Szent Mihály arkangyalhoz, Szent Péterhez és minden szenthez. Főként azokhoz könyörögnek, akiknek a bűnök megbocsátásában és az ítélkezésben szerepe van. Ezután következik a tulajdonképpeni Könyörgés annak reményében, hogy a halott „bírságnap”, vagyis az utolsó ítéletkor feltámadván Krisztus jobbján, a szentek közt kap majd helyet. A hívek mindkét imádságot Kyrie eleison (Uram, irgalmazz) kiáltással erősítik meg.
A szövegegyüttes nagyobb része imádság, melyek közül az első több forrásból szabadon van összeállítva, a második egy adott latin ima kötelezően szó szerinti fordítása. Maga a Beszéd szabad adaptációja a latin sermónak, de egyszerűségében erőteljesebb, stilisztikai szempontból pedig teljesen egyenértékű vele. Minden bizonnyal a szóbeliségben hosszan formálódott, többször elmondták, mire eljutott egy szerkönyvig, ahol végső formáját elnyerte. Az egész középkoron át latin prédikációminták alapján prédikáltak anyanyelven. A Halotti beszéd a magyar nyelvű prédikáció-irodalom egyetlen olyan emléke, melyet többé-kevésbé abban a formában jegyeztek le, ahogy elhangzott, illetve úgy olvasták fel (mondták el), amint rögzítették.
A Halotti beszédből az első, hét sornyi részletet Pray György tette közzé 1770-ben, a Ráskai Lea-féle magyar nyelvű Margit-legenda első kiadásában, a két nyelvemlék közti két évszázadnyi korkülönbség érzékeltetésére. Még ebben az évben átadta a beszéd teljes szövegét Sajnovics János jezsuita csillagásznak, aki éppen a magyar és a lapp nyelv rokonságát demonstrálta Koppenhágában, a dán királyi tudós társaságban. Nagyon kapóra jött számára a nyelv változását dokumentáló ősi magyar szöveg. A Demonstratio második, nagyszombati kiadását rögtön ki is egészítette a mű betű szerinti átiratával, a rendtárs Faludi Ferenc olvasatával, s – a magyarul nem tudók számára – a szöveg latin fordításával (Sajnovics 1770-1771/1994, D4-D8). A Könyörgésről és a Halotti beszédet követő latin sermóról nem tudott. Toldy Ferenc nevezi először Halotti beszédnek a műfaj egyik régi nevéből tulajdonnevet képezve.

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA

HANGFELVÉTELEK

FILM