– A legterjedelmesebb nyelvemlék, a Karthauzi Névtelen prédikáció- és legendagyűjteménye –

Lövöld, 1526 k., papír, 338 levél, 275×220 mm, bastarda és kurzív írás
19. századi fekete papírkötés, barna bőrgerinc
Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, MNy 9

Magyar nyelvű kódexirodalmunk csúcsán terjedelmét és irodalmi értékét tekintve is egy tudatosan megszerkesztett, hatalmas prédikáció- és legendagyűjtemény, az Érdy-kódex áll. Szerzőjét Karthauzi Névtelenként tartja számon irodalomtörténetünk. A mű elé írt latin prológus az első tudatos írói program, mely szerint a lutheri eretnekséggel szemben anyanyelvű szent olvasnivalóval kívánja felvértezni a latinul nem tudó laikus testvéreket és a különböző rendekhez tartozó apácákat. A prológusnak köszönhetők a Névtelenre és a mű keletkezési helyére vonatkozó szerény adatok is.
A kötet a liturgikus kódexek és a szerkesztett prédikációgyűjtemények beosztását követve két nagy fejezetben (De tempore, De sanctis) halad végig az egyházi éven. A De tempore rész azonban nagyböjttel megszakad. Két egymást követő sorozatban, az episztolák és az evangéliumi perikópák rendjében ad minden ünnepre egy-egy prédikációt. Az episztola-rész fő forrása Temesvári Pelbárt Pomerium de tempore című latin beszédgyűjteménye, az evangéliumi részé Guillelmus Parisiensis posztilláskönyve. Pelbárt száraz, skolasztikus prédikációvázlatait a Névtelen élvezhető prédikációkká kerekítette.
A szentekről szóló rész az egyetlen teljes magyar nyelvű legendárium, melynek Pelbárt mellett fő forrása a Legenda aurea. Külön értéke, hogy a magyar szentek legendái itt olvashatók először magyarul, melyekhez többek közt egy magyar krónikát is felhasznált a szerkesztő-fordító. A nagy rendalapítók legendáihoz az adott rend saját forrásaiból merített. A Névtelen munkája messze meghaladta egy fordítóét: monumentális művet szerkesztett meg önállóan, s az egyes beszédeket is maga állította össze, kompilálta hol ugyanazon szerző több beszédéből, hol különböző forrásokból. Bán Imre kissé túldimenzionálta műveltségét, mert az idézett szerzők többségét csupán átemelte az általa közvetlenül forgatott néhány tucatnyi könyvből, de ez a korban teljesen természetes volt. A létrehozott mű prédikációgyűjtemény ugyan, de nem prédikációs céllal készült, hanem felolvasásra. A prédikátorok továbbra is Pelbártot használták, ez a könyv azonban helyettesítette a prédikátort.
Az Érdy-kódex két kéz munkája, az egyik a Névtelen autográfja lehet. A Névtelen minden bizonnyal több éven át dolgozott a kötet impurumán, amire a latint követő magyar nyelvű előszó utal. A tisztázatot párhuzamosan másolta egy rendtársával, nem is a kötet sorrendjét követve haladtak a munkával. Valamilyen okból – talán a török fenyegetésre – hirtelen abba kellett hagyni a másolást, s ami megvolt, azt bekötötték. Így maradt csonka a De tempore rész és maradt befejezetlen a kódex díszítése. Dienes Erzsébet hívta fel a figyelmet a Jordánszky-kódex díszítésével való nagy hasonlóságra, azt is felvetve, hogy a második kéz azonos lehet a Jordánszky-kódex másolójáéval.
Az Érdy-kódex a nagyszombati papnevelő intézet adományából 1814-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. Oly sok kódexünkhöz hasonlóan Toldy Ferenc nevezte el első ismertetőjéről, Luczenbacher (Érdy) Jánosról.
A kódexnek éppen nagy terjedelme miatt nem készült kritikai kiadása, viszont Bárczi Ildikó vezetésével az ELTE-n alakult egy „Sermones compilati” kutatócsoport, mely évek óta dolgozik egy elektronikus kiadáson. A kódex digitalizált másolata mellett közölni kívánják a betű szerinti átiratot, egy laikus számára is élvezhető olvasatot és a latin forrásokat. A munka eredményeiről évenként Plaustrum címen szervezett konferencián adtak számot, a honlapon megtalálhatók az előadások. A nyelvemlékekkel foglalkozók közös érdeke, hogy a munka a kezdeményező tragikus elvesztése ellenére folytatódjék.

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA

HANGFELVÉTEL